Romantika a tengerparton - Az Anconai szerelemesek zenével és varázslatos tánccal csábít

Képzeljük el, hogy a kilencvenes évek közepén ül egy kávéházi asztalnál, vagy a Radnóti Színház büféjében Vajda Katalin író, forgatókönyvíró és Valló Péter, a legendás színházi rendező, és beszélgetnek! Miről másról, mint színházról? Valló felveti, hogy kéne kezdeni valamit ezekkel a rádiókból folyamatosan áradó olasz slágerekkel, mint a Ciao Bambina, az Egy könnycsepp az arcon, a Volare, a Huszonnégyezer csók, a Felicita, vagy a L’Italiano. Kéne velük valamit kezdeni, mert már önmagukban garanciái a sikernek, tulajdonképpen nem kéne mást tenni, mint írni közéjük egy nem túl bonyolult történetet néhány klasszikus fordulattal, írjon új, romantikus dalszövegeket Fábri Péter és már kész is a tuti siker. Valahogy így képzelem az Anconai szerelmesek fogantatásának történetét. Az eredmény kétszáz előadás csak a Radnóti színpadán.

Most pedig a Bartók világot jelentő deszkáin hangoznak el az örökérvényű, időtlen olasz slágerek. A kerettörténetet nálunk a Jászai-díjas Csankó Zoltán (Tomao Nicomaco), Páder Petra (Lucia, a leánya), a szintén Jászai-díjas Bozó Andrea (Dorina, Tomao házvezetőnője), az ugyancsak Jászai-díjas Vándor Éva (Agnese, a panzió tulajdonosa), Fritz Attila (Luigi del Soro, utcazenész), Lapis Erika (Drusilla, római lány), Gulyás Hermann Sándor (Lucrezio, egyetemi hallgató), Csadi Zoltán (Giovanni, a cukrász), és Polgár Lilla (Viktória, magyar lány) játsszák és persze ők maguk el is énekelik a slágereket.

A Jászai-díjas rendező, Csizmadia Tibor nem igért mást, mint klasszikus szórakoztatást, és ezt meg is tartotta. A darab a dunaújvárosi megvalósításban egy dolgot biztosan garantál a nézőnek, felhőtlen szórakozást este héttől tízig. A szórakoztatás terén - hogy don Tomao visszatérő mondatait idézzük: „Megkap mindent, amit akar. Csak ne akarjon túl sokat!” Az előadás teli van ötletekkel - főként a koreográfus, Vári Bertalan (Harangozó-díjas) igyekezett a legtöbbet kihozni a helyzetből -, ám a rendezés koncepciótlansága miatt ezek nem szervesülnek egységes egésszé. Csankó Zoltán kiválóan hozza a „saját erejéből lett milliomos” közönséges figuráját, remekül énekli a dalokat, nála még a durvább poénok sem fájóak. Gulyás Hermann Sándorról kiderül, milyen kitűnően énekel, és a többiek is korrekten hozzák a műfaji sajátosságokat, és az átlagot. Talán csak a Vándor Éva, Bozó Andrea kettős véti el néha a mértéket, elcsúszva Benny Hill világába. Külön szót érdemelnek a Bartók Táncszínház táncművészei (Eller Gusztáv, Hahn Jusztina, Hernicz Albert, Jaklics Liliána, Kárpát Attila, Kovács Dénes, Papp Éva, Plesovszki Petra, Széchenyi Krisztián, Takács Judit), akik stílust, jelleget adnak az előadásnak.

Mindemellett a darab feltétlenül az ajánlható kategóriába tartozik, ám kevésbé ajánlható az Örkény bérletet vásárlóknak.