Kultúra

2014.02.09. 10:15

Szép Ernő két darabját gyúrja egybe Szikszai Rémusz

Dunaújváros - A Bartók Kamaraszínház február végén mutatja be Szép Ernő két egyfelvonásosát, a Május és az Igazgató úr! című műveket egy estén, Május! címmel.

Balla Tibor

A rendezőt, Szikszai Rémuszt faggattuk, mi az összefüggés Szép Ernő két műve között.

– Nagyon sok hasonlóságot találok. Szép Ernőt nagyon foglalkoztatta az a fajta kiszolgáltatottság, ami a szegénységből, a nehéz életből fakad. Az Igazgató urat a nagy gazdasági válság kellős közepén írta. Egy leépítésből fakadó elbocsátás története, ami ma is mindennapos. Pár éve, amikor kezdődött a korunk válság, itt is magával hozta az elszegényedést, ezzel együtt a kiszolgáltatottságot. Mindig zavart ez a szegénység, amibe naponta beleütközöm. Budapesten az aluljárókban tisztes öreg emberek állnak papírral a kezükben, hogy „éhes vagyok". Ez borzalmas. Nagyon rossz elmenni mellette. De el szoktunk menni mellette, mert nem osztogatjuk kétszáz forintonként a pénzünket – pedig az sem sok –, de nem tesszük meg, mert mi is egyre rosszabbul és egyre nehezebben élünk. Ez az egyik rész. Folyamatosan keresem a férfi – női viszonyokban, mitől van, hogy valaki tetszik, valaki meg nem. Van két jelenet, amit én fésültem össze így. Egy férfi és egy nő találkoznak egy buszmegállóban. A nőnek nem tetszik a férfi, ekkor az elmegy és jön egy másik. Ő már tetszik a nőnek, de az meg a férfinak nem jön be. Én szándékosan csak két színészt használok. A két férfi ugyanúgy néz ki, ugyanaz az ember játssza. Az egyik jó, a másik nem. Mitől van, hogy ez így működik, vagy nem működik?

– Tudja a választ?

– Nem. Keresem a választ. Az ember az életében sem tudja mindig. Úgy vélem, hogy nem a színház dolga válaszokkal szolgálni. Nem vagyok sámán, sem próféta. Csak kérdéseket teszek fel, és megválaszolom egyfajtaképpen. Ha valakinek eszébe jut más válasz, az a legjobb. Tulajdonképpen az lenne a lényeg.

– Nem tart tőle, hogy a néző nem akarja a színházban is ezt látni?

– Arra ott a „szem rágógumi", a televízió. Meg lehet nézni az NCIS, vagy valamelyik szappanopera tizennyolcmilliomodik részét, és akkor belemerülhet egy olyan álomvilágba, amiről tudja, hogy nincs. A színháznak az a feladata, hogy éppen azzal foglalkozzon, ami a probléma. Még a vígjátéki helyzet is egy drámai helyzet, csak kívülről viccesnek látjuk. Ha jól fog működni, akkor ebben is lehet majd kacagni, főleg az elsőben. A kettő nem zárja ki egymást. A második egy szexuális zaklatással egybekötött elbocsátás, azon nehéz lenne kacagni. Arról szól, hogyan veszíti el az ember a hatalomtól a saját határait, közben hogyan töri össze más a gerincét, mert beteg az anyja otthon, és ő tart el két gyereket. Nem gondolom, hogy 1432-ben, vagy időszámításunk előtt négyszázban nem csináltak ilyet férfiak nőkkel, egyáltalán ember emberrel. Van benne valami örökérvényű a kiszolgáltatottságból fakadóan.

– A szereposztásnál mi döntött?

– Ez a dunaújvárosi Bartók kamaraszínház produkciója, ezért az itteni társulattal kell létrehozni. A két „hozott ember" szerepe olyan, hogy nem nagyon volt opció. Ismerem is őket, mindkettőjükkel dolgoztam már. Arra kért Dobák Lívia művészeti vezető, hogy mivel ez egy fejlődésben lévő társulat, próbáljunk olyasmit csinálni, ami nekik élmény, legyen benne új ember, aki másfajta impulzust ad. Ilyen új ember vagyok én, Tóth József és Király Attila is.

– A látvány is aktualizált?

– Az első helyszín – ami az eredetiben a liget – egy buszmegálló. Nekem a buszmegálló az ideiglenesség. Vagyunk valahol, ahol el szoktunk tölteni öt percet azért, mert majd továbbmegyünk. Kérdés, hogy tudunk-e tovább menni. A második részben ugyanazt a teret használom másként. Kinyílik, és egy üvegfal lesz belőle. Nem akarom aktualizálni, egy kontrasztot keresek. A ruhák korabeli ruhák lesznek. Szép Ernő nyelvezete gyönyörűségesen gazdag szecessziós nyelv, ehhez kontrasztos egy plexi fal. A színháznak az is feladata bizonyos értelemben, hogy absztraháljon. Én szeretem rábírni a nézőt arra, hogy partner legyen. Szeretek megdolgozni az élményért. A „hátradőlök, és csináld!", az kevésbé közösségi élmény. Ez egy élő dolog, egy közösen lélegző történet. Jó esetben a nézők utána megisznak egy pohár bort és beszélgetnek róla. Ha ez sikerül, akkor már elértük a célunkat a darabbal.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!