Szépen szólt az előszállási fülemüle

A fülemüle címmel egy vidám háromrészes színpadi játékot mutattak be május közepén. Zsúfolásig megtelt a Kossuth Lajos Művelődési Ház pótszékekkel is feltöltött nagyterme. Többen állva nézték végig azt az előadást, amelyet Gajdó András nyugdíjas tanár rendezett, s szereplői előszállásiak - nők és férfiak, idősek és fiatalok.

A színdarab alapja Arany János 1854-ben keletkezett híres elbeszélő költeménye, a fülemile hangjáért egymással ölre és perre menő Péter és Pál története. A fülemile című Arany-verset az előadás előtt Nyúl Mihály mondta el. De a tizenkilencedik századi magyar klasszikus költő alkotásának felhasználásával új színmű keletkezett. Nyúl Mihály ugyanis, aki Gajdó tanár úr első növendékeinek egyike, ihlető forrásnak használta az eredetit, s rímbe szedve új színdarabot írt. Színhelyét: rideg népek lakják, kevés a szívjóság. Pártosodnak, ölre mennek, összeállnak. Savanyú a Szőlő néven pártba agitálnak. Ismerős világ ez. Ezért tudott jókat nevetni a pár száz néző.

A fülemüle ugyanis kikacagtatja az emberi összeférhetetlenséget, a kapzsiságot, a hivatali megvesztegethetőséget, de a modern kor kütyümániáját is.

A logikusan felépített, néhány népdallal remekül tagolt ironikus darabban - bár néha kissé állóképszerű - helyenként igazi drámai atmoszféra jön létre. Kisszerű alakok mozognak itt, az értékek megkérdőjelezhetők, kicsinyes harc folyik. A komikum forrásait jól kihasználta a rendezés, a szereplők nem vitték túlzásba a gesztusokat. Tehetséges alakítást nyújtottak Pál és Péter szerepében Ferenczi Károly és Stadler Gábor, a megvesztegethető bíró (dr. Bodolai György) s a pénzéhes feleség (Horváthné Flér Henriett), de a teremszolgát alakító, a váratlanul elhunyt Szabó Attila helyére beugró Magyari Ferenc is. Jól játszotta Pál gondoskodó feleségét Molnár Klára. Hiteles volt a költői magaslatokra vágyó ügyvéd kissé sarkított karakterszerepében Makovics Dávid, s nagy sikert aratott a hanyag öltözetben Álmos úrként, azaz Pál ügyvédjeként megjelenő Farkas Imre, a község fiatal polgármestere. A falu népe, a mindent látó és mindenkit megítélő asszonyok (Kerlang Ferencné, Kiss Lászlóné, Kovács Imréné, Mráz Jánosné, Nyúl Andrásné, Ősi Györgyné, Papp Istvánné, Szekeres Józsefné - mindannyian a Rozmaring Nyugdíjas Klub tagjai), avagy a tabletet és okostelefont nyomogató, kissé nyegle gyerekek (Farkas Luca, Kristóf Ágnes, Tábi Sára), illetve az őket értetlenül fogadó felnőtt (Tábiné Nyúl Gabriella) is ismerős figurák mindennapjainkból. Hogy most a színpadról szólaltak meg, jókat nevettünk rajtuk. Komédia volt ez a javából.

A műkedvelő színészek érthető szövegmondással mondták és élték szerepüket. Láthatóan komolyan vették vállalásukat, s a február óta tartó próbafolyamatot. Mindenki hozzátette ötletét, mozgásban, jelenetezésben, jelmezben egyaránt.

- Előkerültek a féltve őrzött régi ruhák, kendők, kötények, amikben még édesanyáink jártak az 50-es években - mondta az egyik szereplő, Kerlang Ferencné.

A játékot szemmel láthatóan nagyon élvezte az alkalmi színtársulat, amelynek természetesen, mint egy igazi színházi előadáson, súgója is volt (Katona Lászlóné). Örültek a fel-felcsattanó nevetésnek, a reakcióknak, a nagy tapsnak. Tudták, jól csinálták.

Közös produkció ez, mondta szerényen a hetvenhat éves Bandi bácsi, aki 1958-ban került a településre tanítóként, s aki az elmúlt több mint öt évtized alatt a tanórákon kívül a Kincskereső Klub vezetőjeként, a színjátszókörben, az író-olvasó találkozókon sok száz diákkal ismertette meg a költészet és a versmondás szépségeit és a színjátszás örömét. Több tucatnyi mesejáték-dramatizálás és sok más színdarab előadása fűződik a nevéhez, többek között a Lúdas Matyi, a János vitéz, a Légy jó mindhalálig színrevitele. (Gajdó András Tündérországa címmel nemrég lapunk Hétvége magazinjában jelent meg róla Pekarek János írása.)

A tanár úr ezen a csütörtöki estén a színpadon is, a közönség körében is zömében egykori diákjait, színjátszóit láthatta . Ezúttal sokszorosan megható volt hallgatni az álló közönség vastapsát. Ünnep volt ez az este, folytatása a Szállás napok közösségi együttlétének.

Mert a színjátszás, amely gondolatok és események megjelenítése szövegben, mozgással és dallal, semmihez sem hasonlítható közösséget teremt és élményt nyújt.