Sztálinváros: Nagy sikert aratott az ötvenes években játszódó bohózat

A Sztálinváros hazaért szülőhelyére – hogy a szerző, Hamvai Kornél szavait idézzük. Ugyanis az A kultúrház avatója alcímet viselő darabot írója a dunaújvárosi Bartók Béla Kultúrházba álmodta meg annak idején. Sajnálatos módon az ősbemutatót mégsem itt tartották, a budapesti József Attila Színház ebben megelőzte a Bartókot. Pár esztendő elteltével azért hazatalált a bohózat Dobák Lívia művészeti igazgatónak köszönhetően, aki biztosra akart menni a siker tekintetében, így a rendezést a Jászai-díjas kitűnő színművészre, Tóth Józsefre bízta.

A helyzet- és szövegpoénokra épülő, a színészek számára óriási játéklehetőséget biztosító darab alaphelyzete viszonylag egyszerű. A szocialista kirakatként tervezett városban, Sztálinvárosban mindenki a kultúrház megnyitójára készül. A gálán az ünnepelt fővárosi művésznő, Gaál Alíz is fellép, a rettegve szeretett Rákosi elvtárs ajándékot is küld, egy önmagáról mintázott szobrot, mely aztán kalandos útra indul. A helyi vezetők, a kultúrház frissen kinevezett igazgatója, a párttitkár, a tanácselnök koccintásra gyülekeznek, ahol közös fénykép készülhet a párt lapjának címoldalára. A művésznőt, sofőrjét – aki egyben a fényképész is – azonban a szoborral együtt elnyeli a föld. Kétségbeesett, mulatságos helyzetekkel tarkított hajsza indul a menthető és menthetetlen megmentésére.

A bemutatón vastapssal jutalmazta a közönség Gulyás Hermann Sándort, Páder Petrát, Quintus Konrádot, Kiss Attilát, Vándor Évát, Gasparik Gábort, Jakab Csabát, Polgár Lillát, Tőkés Nikolettát, Fritz Attilát, Suplicz Mihályt, Dubai Pétert és a Dunaújvárosi Vasas Táncegyüttes ifjú táncosait. A premierközönség előtt meghajolt a rendező, és Kiss Julcsi jelmeztervező is. A bohózatot legközelebb szerdán játsszák. A darabra később visszatérünk.