Petőfi és József Attila rímei dobokkal és gitárkísérettel

Miután a műsorfüzetből csak annyi derült ki, hogy 2000-ben alakult Kaliforniában a zenekar, akik hagyományos hangszereken szeretné propagálni az élő előadásmódot korszerű technikai újítások használatával, az internet bugyrait kezdi átfésülni az ember, ám ott sem talál ennél sokkal többet. A kalandvágyók és a tájékozottak a liget felé vették az irányt, a bizonytalanok maradtak otthon. Megkockáztatom, ők jártak jobban.

Fotó: Ady Géza

A pavilonnál aztán megjön az aha! élmény, a hangfalak és erősítők közt az MMK Open mike sorozatának ötletgazdája, a Hay Joe művésznévre hallgató gitáros hangolja húrjait. Mint a zuhanyhíradóból kiderül, partnere a fia lesz a doboknál. Az ősz tincseit varkocsba összefogó muzsikusnak láthatóan sok az ismerőse, barátja a városban, a vidám színekre pingált padokon ez a korosztály reprezentálja leginkább magát, és a baráti összetartást. Mindezek után nem meglepő, hogy már a beköszönést is élénk taps fogadja. El is hangzik rögtön, hogy különleges számára ez a koncert, hisz a Görbe utcában nőtt fel, és a ligetben püfölték egymást a Május 1 utcaiakkal. Rögtön az elején megtudjuk, a műsor első részében Petőfi Sándor költeményeinek átdolgozásaiból hallunk egy csokrot, majd József Attila rímei szólnak akkordkísérettel. Mazsolának a végére egy kis blues bokrétát és némi kísérletezést várhatunk. Ígéretes kínálat, manapság már meglehetősen ritka, aki egyáltalán foglalkozik versek megzenésítésével, ezért külön üdvözlendő. Pláne, ha mindezt igyekszik hangzásban a bluesban, vagy a hatvanas évek progresszív zenei irányzataiban gyökereztethető, ahogyan az előzetes ígéri.

Kezdetben még tetszetősnek tűnt a feszes alap az elektromos dobokon, a kétségtelenül színes ritmusképletek, a finom gitárhangok, a szájharmonika blues-os rövidke betétei. Ám miközben sorra követte egymást az Ezrivel terem a fán a meggy , a Zöld Marci , az Édes öröm, ittalak már... , a Mi volt nekem a szerelem? A farkasok dala A kutyák dala , a Ki gondolná, ki mondaná... és a Szörnyű idő... , egyre jobban kezdett zavaró lenni a csak itt ott érthető a szöveg, a fátyolos hang, az egyre inkább monotonitásba forduló feldolgozások. Hiába a néha kicsit balladás hangzás, a Bob Dylant idéző hangulat, a versekhez egészen kitűnően illeszkedő blues muzsika, a második részre már kifejezetten bosszantóvá vált, hogy csak mondatfoszlányokból következtethető ki, hogy a József Attila életműből a Ködből, csöndből , a Mikor az uccán átment a kedves , az Ördög farába... , A csodaszarvas és a Kirakják a fát hallhatnánk. Amikor aztán kiviláglik, hogy a verssorok időnként kimaradnak, vagy átíródtak, már magam is, ahogy a közönség elszivárgott jó része, azon töröm a fejem, hogy talán eltűnök hirtelen.