Színészkatonák és fogolyprimadonnák a Bartók aulában

Pécsi Dóra szemléli a Színészkatonák a fogolyprimadonnák című kiállítást a Bartól aulában

Az első világháború kitörésével a magyar társadalom kettészakadt: frontvonalról és hátországról beszéltek az emberek. A hadüzenet és a mozgósítás szinte valamennyi színház intézménytörténetében korszakhatár lett, ugyanakkor a háború döntő változásokat hozott a színésztársadalom életében is. Besorozták a hadköteles férfiakat, csak azok a művészek kaptak mentesítést, akiket valóban nem tudtak nélkülözni a vezető színházak. Bár a villámháborús haditerv szellemében a Nemzeti Színházat a háború végéig ki sem akarták nyitni, a harc elhúzódása, az állóháború kialakulása különös színházi forma megjelenéséhez vezetett. A német hadvezetés példáját követve az Armee Oberkommando 1917 márciusában kezdeményezte, hogy magyar színtársulatot szervezzenek a fronton harcoló katonák szórakoztatására. A előkészület munkáiba Roboz Elek vezetésével bekapcsolódott az Országos Színészegyesület. A szervezéssel Komjáthy János színigazgatót bízták meg. A társulat fizetését a kultuszminisztérium folyósította: havi négyezer koronát. A hadvezetés vasúti kocsit bocsátott rendelkezésükre ez szolgált lakóhelyül is - , és tiszti ellátásban részesítette a művészeket. Az Első Magyar Tábori Színház - vagy ahogyan még említették: a Magyar Tábori Színház a fennmaradt színlap szerint: a legfelsőbb hadvezetőség sajtó főhadiszállása utasítására 1917 április 3-án Lembergben mutatkozott be. A társulat műsorán Gerő Károly Próbaházasság, Gárdonyi Géza A bor, Follinusz Aurél Náni, Molnár Ferenc A doktor úr és Drégely Gábor A kisasszony férje című színjátéka szerepelt.

Az Első Magyar Tábori Színház társulata gázmaszkkal felszerelve. Orosz front, 1917 áprilisában

Többek között ilyen és ehhez hasonló színháztörténeti csemegékkel találkozhatnak azok, akik a következő hetekben ellátogatnak a Bartók aulában az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet az első világháború kitörésének centenáriumára készített vándorkiállítást, amely a színháztörténet egy kevéssé ismert, de annál izgalmasabb fejezetét idézi fel.

A Színészkatonák, fogolyprimadonnák című tárlat a háború idején szervezett hivatásos és amatőr frontszínházakat és a szibériai magyar fogolyszínházakat mutatja be. A gazdagon illusztrált tárlat bepillantást enged a frontszínházak küldetésébe és mindennapjaiba, de számot ad arról is, mit jelentett egy-egy alkalmi előadás a fogolytáborokban szenvedő katonának.

(A fent olvasható cikkhez az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet tájékoztatóját, valamint a met.oszk.hu oldalon található írásokat használtuk fel a szerk.)