Kultúra

2014.05.13. 14:10

Vendég a csángó tisztaság - Iancu Laura vallott hitről, kultúráról

Az idei évadban utoljára járt vendégségben irodalmár a Bartók aulájában pedagógus meghívására. Ezúttal a Széchenyi István Gimnázium pedagógusa, Hutvágnerné Róth Éva invitálta beszélgetésre Iancu Laurát.

Balla Tibor

A gimnázium generációkat az irodalom szeretetére nevelő tanára a Tokaji Írótábor egyik tudósításában olvasta először a csángó származású költőnő nevét, akit érett, bölcs sorai alapján idősnek gondolt – derült ki a nyilvánossá tett magánbeszélgetés nyitányában. Iancu Laurát nem volt könnyű rávenni a nyíltszíni megnyilatkozásra, magát zárkózottnak tartja, s az írás intim közegében érzi jól magát. Sajnos felesleges volt aggodalma a tömegnyi érdeklődő tekintetének kereszttüzéről, az érettségiző tizenkettedik évfolyamon kívül alig páran figyeltek fel a rendezvény hírére.

Vendégségben a Bartók aulában. Farkas Erik és Polgár Lilla tolmácsolta Iancu Laura műveit. Mellette a színház művészeti vezetője Dobák Lívia és az est házigazdája Hutvágner Éva (Fotó: Ónodi Zoltán)

Az alig harminchat éves irodalmár, kutató nem csak a díjak sorát sorakoztatta már a József Attila – díj mellé, de akár diplomahalmozóként is aposztrofálható, hiszen a csíkszeredai képzőművészeti középiskola után. Budapesten óvodapedagógus, majd a teológus – hittanári diplomát is megszerezte. Ezek után már csak a BCE Századvég Politikai Iskoláját végezte el politikai szakértőként, majd a Szegedi Tudományegyetemen néprajzosként zárt, hogy végül a Pécsi Tudományegyetem Néprajzi Tanszékén megszerezze PhD fokozatát. 2010 óta Néprajztudományi Intézet munkatársa, Budapestről szerkeszti a csíkszeredai Moldvai Magyarság című folyóiratot, tagja az Erdélyi Magyar Írók Ligájának és a Magyar Írószövetségnek. Szépíróként versek, levelek, kisregény és dráma szerzőjeként is jegyzik. Akad tehát beszélnivaló vele bőven.

A bő másfél órás társalgás, messze nem tudott érinteni minden érdeklődésre számot tartó témát – köszönhetően annak, hogy a feltett kérdésekre mélységesen őszinte, kimerítő, dús válaszokat adott, s így az est nagyrészt a szerző maga elé mondott monológjaként értékelhető. Épp hogy jutott idő említést tenni a csíkszeredai magyartanárról, aki mindvégig számon tartotta egykori diákjai sorsát, s aki privát levelezésük egy példányát elküldte Ferenczes Istvánnak, a Moldvai Magyarság folyóirat főszerkesztőjének. Ennek folyományaként aztán öt éven át jelentek meg levelei havonta a lap hasábjain. Később ezeket kötetbe rendezték, amit pár hónap alatt el is kapkodtak. Mégsem szereti igazán.

Irodalmi munkásságának és magánéletének egyik fajsúlyos eleme az elszakadás témaköre, hiszen hiába köti már ezer szál Magyarországhoz, vissza akar térni szülőfalujába, a legdélebbi magyar lakta településre, Magyarfaluba. Ha csak teheti, most is ott tölti a nyarakat. Erre az alkalomra is készült egy képbemutatóval a tornácos házakról, a szentképekkel zsúfolt szobabelsőkről, a népviseletekről, no meg a gazdagságot jelentő lábasjószágról. Nem csoda, hisz doktori disszertációját is szülőfaluja vallásosságáról írta. Megindító őszinteséggel beszélt lelkiismeretfurdalásáról, hogy nem tud eleget tenni a csángó hit és kultúra rendszer megőrzéséért, hogy nem lehet próféta saját hazájában. A beszélgetés így leginkább csángóföldről szólt, de irodalmi munkásságának keresztmetszetét Polgár Lilla és Farkas Erik felolvasásai jól szemléltették.

Címkék#iancu laura

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!