Kultúra

2014.04.22. 17:05

Kaffka Margit regényének színpadi átiratával vendégeskedtek a kecskemétiek

Nem tudni, hogy a filmes világból érkezett rendező, Dér András meddig érlelte magában Kaffka Margit regényének színpadi átiratát, a Hangyabolyt, de azt igen, hogy Fábri Zoltán tíz éven át, mire film lett belőle. Utóbbi jobban sikerült.

Balla Tibor

A Kecskeméti Katona József Színházban gondoltak egy merészet, elhatározták, hogy az 1971-ben bemutatott Fábri film után, színpadon is megpróbálkoznak a művel, Németh Virág adaptációjában. Az előadás rendezője Dér András, akit bár akad nem egy színházi megnyilvánulása is, első sorban filmesként ismerhetünk. A Hangyaboly (1917) témája személyes élményből fakad. Tanulóéveinek nagy részét az irgalmasok zárdájában töltötte, ennek az időszaknak nyomasztó emlékeitől sohasem tudott megszabadulni.

Nézőtérnyitáskor már az összes női szereplőt a színpad két oldalán találjuk, templomi padokon ülve, halkan beszélgetve várják a kezdést. Egyik oldalon az apácák, másik oldalon a novíciák. Már a kezdés előtt érzékelteti a rendező óhatatlan szembenállásukat. Színpadközépen a négy összetolt imazsámoly körülhatárolta aprócska térben naplójával foglalatoskodik Király Erzsi (Trokán Nóra), aki majd egyfajta katalizátora, néha irányítója lesz a történéseknek. Hamarosan megtudjuk Kunigunda nővértől (Réti Erika), hogy a rend bizony nagy bajban van. Nem elég, hogy a támogatók hiányát el kell szenvednie, még a zárda főnöknője is haldoklik, hamarosan utódot kell találniuk.A történet két szálon fut, betekintést enged a zárdát működtető apácák viszonyrendszerébe és a tanítóvá válni óhajtó fiatal lányok vágyaiba, apróbb - nagyobb csínytevéseibe.

A főtisztelendő asszony halálával két pártra szakad az utódválasztók tábora. A helyzet felszínre hozza a bennük megbúvó ellentéteket. A konzervatívok - élükön Kunigundával, az öreg trombitával - olyan vezetőt szeretnének, aki hosszútávon megtartja a klastromi rend szigorú körülményeit, míg a belső megújulást sürgetők - Virginia (Téby Zita) szellemi irányításával - a reformok felé sodornák a zárdát a jövőben.

Miközben látszólag minden az unalomig ismételt napi rutin szerint halad, lassanként megmutatkozik kinek - kinek alaposan eltérő jelleme. Kunigundáról hamar kiderül, hogy szerelmes Virginiába. Nagy sokára az is nyilvánvalóvá válik a történet egyik fordulópontján, hogy Virginia viszont Magdolna (Danyi Judit) után epekedik, akiről tudható, hogy a tengeren túlról érkezett, és harminckét esztendősen jegyezte el Jézust, de a korábbi időszakról nem igazán akar szót ejteni. Ellentétek, konfliktusok, apró cselszövések tarkítják napjaikat. Egyedül Berchtolda (Kertész Kata) marad a háttérben bölcs szótlanságban.

A lányokról is sorra derül ki az igazság, ahogy a hálóteremben a takaró alatt beszélgetnek, vagy ingerkednek az órákon szerzetestanáraikkal (Szelényi - Pál Attila, Fóth káplán - Kiss Zoltán, Kapossy - Orth Péter). Király Erzsi szerelmes egy nős képviselőbe, róla ábrándozik, naplóbejegyzéseit neki címzi, ám hamar kibukik, hogy már rég nála hagyta ártatlanságát. Pável Marika (Dobó Enikő e.h) egy levelét elfogják, így napvilágra kerül, hogy bár eltökélt apácanövendékként élt, soha nem akarta felvenni az abbégallért, csupán abban reménykedett, így biztosan átengedik a vizsgákon, és el tudja majd tartani szegény édesapját. Gross Helénke (Decsi Edit) sem áll kötélnek, hogy fityulát rakjanak fejére, tudja, csak százezer koronás öröksége csábító a zárda számára, no meg ő is túl van az első csókon, vonzza a civil élet. Popescu Kornélia (Krajcsi Nikolett e.h.) az egyetlen közülük, aki számára sokkal vonzóbb az akolmeleg, ő az engedelmesség kiszámítható könnyebbségét választja inkább.

Végül a felbolydult hangyabolyban a főnöknő választás eredménye döntetlen lesz, de érezhető, hogy a konzervatívok másodszor már nem maradnak alul. Igaz, a konzervativizmus győzelme nem külső elnyomás, hanem lelkiismereti tényezők miatt jöhetett létre. Helénke megszökik, oda az örökség, Erzsi végez, elhagyja a zárdát, Marikát kicsapták. Majd megy minden a régi kerékvágásban, mintha mi sem történt volna.

A színpadi adaptáció talán legnagyobb hibája, hogy nem tudja kellőképpen plasztikusan megjeleníteni a klastrom könyörtelen világának fojtogató fegyelmét, a zsigeri szintű középkori gondolkodást, mely rányomja bélyegét a tanítórend apácazárdájának minden lakójára. Hiába az egyenletesen jó színészi teljesítmény, melyek közül talán Trokán Nóra és Danyi Judit emelhetők ki, hiába Kiss Borbála remekül funkcionáló, ötletes díszlete és jól illeszkedő jelmezei, ha a rendezésnek nem sikerül a szükséges feszültséget bevinni a történetbe, és a tempóval is adódnak gondok. Így aztán csak egy egy jelenet erejéig teremtődnek meg igazi viszonyok a szereplők között, csak néha láthatók igazi élethelyzetek, melyek megindíthatnak.

Kaffka szövege viszont ma is szépen cseng, módot adva, hogy ráismerjünk a szomszédra, mert velünk ugye ilyesmi nem történhet, ilyeneket mi biztosan soha nem tennénk.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!