Tánctábor: újratöltve

Miként alakult ki és milyen is egy ilyen tábor? Erről beszélt lapunknak Feke Judit mezőfalvi táncos, aki a kezdetektől részt vett a táborozásokon:

Az adonyi Sandokan paródia a tábortűzi műsorban nagy siker volt Fotók: Horváth László

- Nyaralásnak indult a Wünsch Duna Menti Táncos Táborok története, de olyan jól sikerült, hogy húsz éven keresztül abba se akartuk hagyni. Laci bácsi jutalomból szedte össze táncosait 1973-ban Szalkszentmártonban, majd egy év kihagyás után ismételt a társaság.

Feke Judit már unokáival táborozik, és nagyon büszke a hagyományokra

- Onnantól kezdve két évtizeden át rendszeresen találkoztunk a nyári szünidőben, és mindig másik település adott otthont a mi nagy családunknak - elevenítette fel a régmúltat Feke Judit. A huszadik után megállt a lendület, mert nagyon nehéz volt előteremteni az anyagiakat és a támogatói háttért. Látható most itt is, mekkora szervezést, munkát, dologi ráfordítást igényel közel háromszáz ember egyhetes életének biztosítása. Tizenhárom év szünetet követően - ami alatt azért sokat találkoztunk a hartai Duna-parton - nosztalgia táncostábor néven indítottuk újra az összejövetelt. Jelenleg a kilencedik alkalomnál tartunk, ahol az unokáktól a nagypapákig bezárólag szinte kivétel nélkül mindenki nagyon jól érezi magát. A régi szép emlékek felelevenítése mellett játékos vetélkedőkkel, sportprogramokkal, táncházakkal, tábortűzi műsorra felkészüléssel és rengeteg bulival telik az idő. A végén pedig gálával, búcsúvacsorával zárjuk a tábort, amelyre támogatóinkat, segítőinket is meghívjuk - mesélt röviden a történetről Feke Judit.

Wünsch László feleségével a gálaműsor színpadán állva úgy köszönt el a táncosoktól, hogy a szeretet akkor domborodik ki, és akkor leszünk boldogok, ha a másik munkáját, teljesítményét tiszteletben tartjuk. Ez a lényege ennek a tábornak - hangsúlyozta a több településen is díszpolgári címet kapott mester.