2015.02.11. 20:05
Puskaropogástól volt hangos a nagykarácsonyi határ a hét végén
Nagykarácsony - Február hetedikén tartotta a Karácsony Vadásztársaság Nagykarácsonyon a vadászidény utolsó társasvadászatát.
A Karácsony Vadásztársaságnak Fejér megye déli részén található a közel hatezer hektáros területe, a Sárbogárd, Dunaújváros és Dunaföldvár által határolt háromszögben. 1992 óta működnek ebben a formában.
Február hetedikén tartották a vadászidény utolsó társasvadászatát, s a csodálatos, szinte tavaszi napsütésben szép számmal jelentek meg vadászok és hajtók a nagykarácsonyi vadászház udvarán.
Beiratkozás és eligazítás után traktorral indultak a Sóhordó útra, Mezőfalva irányába. A nap folyamán a hajtás hossza öt és fél kilométer volt, a Nagyvölgy-Györgyszállás területét járták be. Suhogott a nádas, a száraz fűszálak roppantak a csizmák alatt, s a jól szervezett hajtásban csodálatos összjátékban nőtt az izgalom, csaholtak a vizslák, várták, hogy a zsákmányért küldje őket a gazda. Szerencsére a tavalyi évben sok volt a rágcsáló, így a ragadozók kímélték az apró vadat, bőven akadt hát fácán, csattogtak is a sörétesek, a töltényhüvelyek szaporodtak az oldaltáskában.
Borzolta a vadászok kedélyét egy felbukkanó sakál, minden vadásztúlzás nélkül állítom hatalmas példány lőttek is rá, de végül elinalt, s több vaddisznó is kellette magát, ám ők most nyugodtan ingerelhették a csapatot, mert nem lőhettek rájuk.
- Bár a vadászidény február végéig tart, a kilövési terveket teljesítette a vadásztársaság, innentől csak a kártevők apasztása végett szólhat a puska a karácsonyi határban. A vadgazda legfontosabb feladata ilyenkor a vad folyamatos etetése, s ahogy a meteorológiai szolgálattól halottuk havazás várható, tehát még nagyobb szükség lesz rá - mondta el Farkas Mihály hivatásos vadász, a terület gazdája.
Mint megtudtuk, a vadak etetéséhez szükséges etetni való terményt a vadásztársaság részben saját maga állítja elő vadföldjein. Ez a mostani szezonban négyszáz mázsa szemes terményt jelentett. A szálas takarmányt az előszállási gazdák, id. Péja János és Nyul János biztosítják a vadásztársaság részére.
Másik fontos feladata a vadgazdának az állomány számbavétele, amit a hónap közepéig meg kell küldeni a megyei kormányhivatalnak.
A vadnak kijáró tisztelettel, és alázattal került a teríték a Vadászház udvarára, összesen harminckét fácánkakas öt szajkó és egy róka. Majd az elhunyt vadásztársak emlékének adóztak, hiszen a hagyományok őrzése, a vad és az egymás iránti tisztelet része himnuszuknak, s annak az életmódnak mely a természet szeretetéből fakad.
Mert a vadászat nem könnyű elkötelezettség, hiszen fagyban, szélben, melegben ugyanúgy a területeken kell lenni, de aki egyszer belekóstolt - egy életre megszereti.