A társas vadászat leírhatatlan érzés

A Karácsony Vadásztársaságnak Fejér megye déli részén található a közel hatezer hektáros területe, Sárbogárd, Dunaújváros és Dunaföldvár által határolt háromszögben. 1992 óta működnek ebben a formában. Farkas Mihály vadászmester meséli, az utolsó társasvadászat mindig kicsit különleges eseménye életüknek, bár munkájuk egész évben bőven van.

Február 2-án tartották a vadászidény utolsó társasvadászatát. A rossz idő ellenére is szép számmal jelentek meg a vadászok és a hajtók a nagykarácsonyi vadászház udvarán. Beiratkozás és eligazítás után a nagyvölgyi területrészre indultak. Két rövidhajtás volt a terv erre a napra. A fagyos, fütyülő szélben szépen keltek és repültek a fácánok. A második hajtás végére a szél ismét behordta a havat az utakra. A vadászházhoz visszaérve, az elhunyt vadásztársak emlékére állított kopjafa előtt 53 fácánnak adták meg a végtisztességet.

Farkas Mihály elmondja, a vadászidény február végéig tart, de a kilövési terveket teljesítette a vadásztársaság. Innentől csak a kártevők apasztása végett szólhat a puska a karácsonyi határba. A vadgazda legfontosabb feladata ilyenkor a vad folyamatos etetése. Az etetni való terményt a vadásztársaság részben saját maga állítja elő a vadföldjein. A szálas takarmányt az előszállási gazdák id. Péja János és Nyul János biztosítják a vadásztársaság részére. Másik fontos feladata a vadgazdának az állomány számbavétele, amit a hónap közepéig meg kell küldeni a megyei kormányhivatal részére.

Péja Csabának a kutyája, Picúr is a társa, rókázni és disznó hajtásakor viszi magával a kotorék ebet

Ifjabb Péja Csaba az idén lesz húsz éves, kicsi kora óta járja édesapjával a társaság területeit, úgy ismeri azt, mint a tenyerét. Bár Sopronban tanul, erdész technikusnak, semmiképpen nem hagyna ki egy hétvégét sem, hiszen számára ez mindig csodálatos élmény. Bár még nem tagja a társaságnak, két éve letette a vadászvizsgát, vendégként minden közös eseményen ott van, és rengeteget kint van a területeken is édesapjával.

Amikor arról kérdezem, milyen élmény az idősebekkel együtt lenni, elkötelezett vadászként élni, azt mondja, nagyon nehezen lehet ezt szavakba foglalni - ami nála ritka, hiszen órákat képes mesélni a csalitosok és a vadak életéről.

- A vadászatnál jobb érzés nincs a világon, kint vagyok a természetben, a vadak és a természet szeretete az életem, amióta az eszem tudom. Édesapámtól kaptam, tanultam. Régi hagyományokat őriz, pontos rendszere van.

- Az idősebbektől is csak tanulni lehet - folytatja Csaba. Az elméleti ismereteket megtanulom az iskolában, de az igazi az, amit a gyakorlatban tapasztalok, a társas vadászat pedig leírhatatlan érzés. Nekem a ház alatt is van szóróm, a teraszról nézem hogy fekszenek az őzek a diófa alatt, patakparton. Kutyám, Picur is társam, kotorék eb, három éves, rókázni, disznó hajtásokra is viszem magammal.

A zsákmány a vadászat után (Fotók: Rankasz Brigitta)

Péja Csaba elmondja még azt is, hogy szerinte sok a téves vélemény a vadászatról. Azt is sajnálja, hogy a környékben kevés fiatal foglalkozik ezzel a csodálatos tevékenységgel, mert rengeteg természet közeli élmény marad ki az életükből.

Bár nem könnyű elkötelezettség, ha fagy van, ha meleg van, mindig kint kell lenni, hiszen a vadállomány gondozása folyamatos, ezért sok kitartást és türelmet is igényel.

Remélem, egyre többen lesznek a fiatalok között, akik Csabához hasonlóan gondolkodnak a Karácsony Vadásztársaság tagjai biztosan jó tanítómestereik lesznek, ha elkötelezik magukat.