Gólerős irányító Vácról

Kamper Olívia túlélési időszakát éli. Az alapozás, az erőnlét megszerzése kemény munkával jár

A huszonkilenc éves kézilabdázó az egyik legsikeresebb állomáshelyén a Ferencvárosban is játszott, de a Vasas, a fehérvári Alcoa, majd utána a szerb RK Zajecár, a Békéscsaba és a sor végén a Vác meghatározó játékosa, joggal mondhatjuk, vezéregyénisége volt.

- Irányító a posztom, de jól tudom, itt a dunaújvárosi csapatban is várják tőlem az átlövőgólokat. Szervezőként a Kohásznak több támadási lehetőséget tudok teremteni, és természetesen befejezni is. Márcsak azért is, mert másféle, a társak számára új stílust képviselek. De az az igazság, hogy én bármilyen feladatot kaphatok, azt teljesítem, ám a kapuba nem állnék be.

- Tudom, hogy immár sablonos a kérdés egy ide igazolt játékostól, hogy miért is a Kohászt választotta, de hátha megtudunk valami érdekeset a válaszból...

- Lehet, hogy csalódást okozok, de ennek prózai okai voltak. Sokszor játszottam már a dunaújvárosi csapattal, és mindig rettenetesen megszenvedtünk a Dunaferr vagy a Kohász ellen. Jól emlékszem 2006-ban fradistaként a Dunaferr négygólos győzelmére, amin Radulovics kilenc gólt szerzett, Ferling ötöt, és nem tudtuk a nyitott védekezés ellenszerét megtalálni. A későbbi döntetlen is emlékezetes marad. Ellenfélként én úgy ismertem meg a dunaújvárosi csapatot, hogy az utolsó erejükig harcolnak, nem adják fel soha. S ez a mentalitás most is nagyon szimpatikus a számomra. Egy olyan csapatba jöttem két év váci játék után, amely alig maradt le a bronzéremről, és most is a legjobb négybe szeretne kerülni. Ez nagyszerű cél. Persze a nemzetközi kupasorozat is csábító volt számomra. Egyszer már voltam EHF Kupa-győztes. Szereztem aranyat, ezüstöt a bajnokságban, Magyar Kupa-győzelemmel is büszkélkedhetem, sőt, szerb bajnok is lettem a Zajecár csapatával. Junior világbajnokságon pedig ezüstérmet szereztem. Emlékezetes sikerek voltak, de lakóhelyem elismerése is ugyanolyan kedves számomra, mint az érmek. Kiváló Gyáli Sportoló Díj kitüntetést kaptam.

- Bízom benne, hogy a nálunk is lesz része örömteli pillanatokban. Ahogy a külső szemlélő figyeli, alaposan belecsaptak a lecsóba...

- Én most a túlélési időmet élem, azaz rettenetes kemény az alapozás a szabadság után. Már dolgoztam Mátéfi Eszterrel Békéscsabán, tudom, hogy kőkemény munkát követel meg. De így lesz eredményes a csapat, amely egyre jobban összecsiszolódik. Erőnlét nélkül nem megy. Az igazat megvallva, nem szeretek jósolni. Nem beszélni kell a sikeres csapatépítésről, hanem meg kell csinálni, s az elvégzett munka meghozza az eredményt.

- Vélhetően a felkészülés izzasztó óráit éli most valamennyi rivális együttes.

- Már a tavalyi bajnokság is erős volt. Emlékezetes, hogy talán a Győri Audi ETO csapatát kivéve valamennyi csapat derekasan keresztbe verte az ellenfeleket. De a mostani még a tavalyinál is erősebb, keményebb lesz. Nagy számú erősítésekről, sok idegenlégiós igazolásáról hallani. Megjegyzem: könnyebb kialakítani egy remek közösséget légiósok nélkül. Márcsak ezért is szimpatikus nekem a Kohász.

- Említette, hogy nem szeret jósolni, de azért tervei vannak?

- A dunaújvárosi csapatom számára a tavalyi eredmény megismétlése, esetleg egy lépéssel előrébb jutása nagy siker lenne. A sorsunk főképp a saját kezünkben van. Az EHF Kupában pedig jussunk minél messzebb. Békéscsabaiként én már játszottan a Vardar fakócsapatával, meg is vertük őket. De most a csütörtöki Vác elleni hazai találkozóra koncentrálok. Érdekes lesz.