Sokat fejlődött egy év alatt az ifi csapat - jövőre nehezebb lesz

- A bajnokság megkezdése előtt nem volt egyértelmű, kimondott cél, hogy megnyerjük a másodosztályú sorozatot, ahol a csapatok juniorjaival vetélkedtünk. Inkább azt terveztük, hogy azoknak a lányoknak adunk több szereplési lehetőséget, akik az NB I-es bajnokságban kevesebbet szerepelnek.

- Ez is nagyon fontos nevelői feladat, hiszen itt a példa: a fiatal Klujber Katrin rövidesen már a felnőttek csapatában bizonyíthatja tehetségét. De azért menet közben csak eldőlt: meglehet a bajnoki cím is...

- Valóban, a Dunaújvárosi Kohász Kézilabda Akadémia végül is azért dolgozik, hogy a folyamat végén igazi utánpótlása legyen a felnőtt gárdának. Jelenlegi állás szerint azért ne legyünk türelmetlenek. Még várni kell arra, hogy sok felkészült tehetség kopogtasson a felnőttek ajtaján. Feladatunk, hogy minél több serdülő korú, ügyes lány jöjjön hozzánk az ország minden szegletéből, hogy tudjunk választani közülük. De visszatérve a bajnokságra: hat-hét mérkőzés után tapasztaltuk, hogy van keresnivalónk. Leültünk, megbeszéltük: nyerjük meg az NB II-es bajnokságot. Nem is csalódtunk. A maximális negyvennégy ponttal végeztünk, nyolcszázhuszonhat dobott és háromszázötvenöt kapott góllal. Ez bizony nagyszerű teljesítmény volt.

Az ifjúsági csapat szélsőjének, Udvardi Laurának gratulál Radulovics Bojana (b) szakmai igazgató
Fotó: Zsedrovits Enikő

- Miként tapasztalta a lányoknál, hogy egyre jobb a csapategység a játékban, s látható az egyének teljesítményén is a fejlődés...

- Különösen tavasszal volt látható: egyre inkább tudatosabb a játékuk, értik, hogy mit kell és hogyan kell megcsinálni a mérkőzéseken. Rutinosan megoldották a különböző játékelemeket.

- Az NB I-es bajnoki szereplésben azért lehetett hiányérzete...

- Volt is. A kilencedik hely egy kicsit fáj. De a kilencvennyolcasoknak még nagyon sok volt a kétfrontos küzdelem. A serdülők és az ifik között nagy a különbség. Ám több meccsen szerezhettünk volna pontokat. A nagyobb rutin hiányzott. A középmezőnyben lett volna a helyünk. Nem mentség: több sérülésünk, betegünk is volt. Az biztos, hogy fizikailag, erőnlétben bírták a küzdelmet a játékosok.

- Ősztől NB I B! Mire számíthatuk?

- Keményebb lesz a másodosztálynál. De nem kell a lányokat félteni, odateszik majd magukat. Még nem tudjuk, hogy a Keleti vagy a Nyugati csoportba sorolják a Kohászt.

- Kikkel volt különösen elégedett a bajnokcsapatból? Kik fejlődtek a legjobban egy év alatt vezetésével?

- Kiemelem Udvardi Laurát, aki szélsőként támadásban és védekezésben is nagyszerűen teljesített. Berta Bianka nemcsak jól irányított, hanem átlövésekre és betörésekre is vállalkozott eredményesen. Fehér Nikolett irányítónak is több kiváló mérkőzése volt. Elégedett lehettem Szóládi Georgina és Druzsin Rebeka kapusok játékával is. És dicsérnem kell Fodor Noémi szélsőjátékát is. De végül is ezt az eredményt az egész csapat érte el. Nagyon egységesek voltunk. Védekezésben a hatos fal, vagy a nyitott sem okozott gondot. Agresszíven, keményen védekeztek a lányok. Sokszor pedig örülhettem az ötletes megoldásoknak. Jó volt nézni őket. Ehhez pedig hozzáadhatjuk azt a sebességet, gyorsaságot, amivel sok ellenfelünket megleptük, és a gyors indításokkal le is győztük őket. Egy hiányérzetem azért akadt. A ziccerek kimaradásának a számát csak nem sikerült csökkenteni. Sikerélményt jelentett még nekem az NB I-es rájátszásban mutatott remek játék. Csak egy alkalommal kaptunk ki, a Fehérvártól. Szerencsés vagyok, mert egy remek kis társaságtól, összetartó, gondolkodásukban is példamutató csapattól búcsúzhattam el. Bízom a további sikeres szereplésükben. Jó volt velük dolgozni.