Női kézilabda

2016.04.05. 18:25

Öten a junior korosztályból - mind a felnőttben szeretne majd játszani

Dunaújváros - Vége felé közeledik az NB I-es női kézilabda-bajnokság. A Dunaújvárosi Kohász a harmadik helyen végzett az alapszakaszban, így várhatja a rájátszást. S ahogy az már nyár elején lenni szokott, következik majd a leányvásár, avagy amikor már a titok nem titok. Kit hová csábítanak el, vagy épp ide a Kohászhoz kit sikerül megszerezni.

Jankó Árpád

Általában ez a tulajdonos laposabb, vagy dagadtabb pénztárcájától függ. A távozásnak persze az is lehet oka, hogy egy trónörökös iránt nagyobb a vágyakozás, mint a bajnoki pontok iránti sóvárgás. Teljesen érthető. Szóval lesznek még bőven pletykálnivalók.

Ami viszont ebben az évben sem változott az Akadémiánál, hogy magyar játékosokkal és egyre több fiatal, megfizethető tehetségek foglalkoztatásával képzelik el a folytatást.

Ez utóbbi igyekezet már észrevehető volt Zdravko Zovko és György László edzők színre lépésével. Időnként ezek a tizenkilenc éves lányok már szerepet is kaptak néhány mérkőzésen, vagyis egyre több lehetőség adódik előttük, hogy bizonyítsák tehetségüket, szorgalmukat, elhivatottságukat. Ahogy azt György László edző meg is jegyezte nekem: - Kérdezd meg tőlük, akarják-e életük nagy céljának tartani a kézilabdát? Hogy ez a kérdés elhangzott, az feltehetően némi céllal is történt. Ami biztos: langyos teljesítményre nincs vételi kedv. A türelem, a tehetség kibontakozására a várakozás idő is bizony véges. (Így gondolom én a háttérben.) Felfogásom szerint: követelek, mert tisztellek.

Kovács Krisztina, Pálinkás Viktória, Molnár Beaatrix, Grosch Vivien, Gindeli Panna a tizenkilenc évesek társaságában

Írásomban Kovács Krisztina, Pálinkás Viktória, Molnár Beatrix, Grosch Vivien és Gindeli Panna rövid bemutatkozása, és a magukról megfogalmazott mondanivalójuk tevékenységük lényegét érintik.

Kovács Krisztina. Tizenkilenc éves. Hajdunánásról jött a D. Kohász Akadémiára 2015-ben. Toborzás után próbajátékon már elkezdte Dunaújvárosban az alapozást.

- Én nagyon örülök, hogy a felnőttekkel együtt kézilabdázom. Tőlük sokat tanulhatok. Szeretnék az elvárásoknak megfelelni. Jelenleg főképp a juniorban, az NB I B-ben játszom. A technikámat kell fejleszteni. Most a védekezésben kapok feladatokat, de a támadásokat is gyakorolnom kell. Jól érzem magam itt. Igenis, én kézilabdázó akarok lenni.

Pálinkás Viktória kapus, aki a Székesfehérvári Cornexiben játszott öt évet, majd a Fradi következett két évig, egy évet töltött Kecskeméten és ez az első éve Dunaújvárosban. Tizenkilenc éves.

- Rendben van nálam minden, mert a fejlődésem biztosított. Farkas Andrea, a kapusedző kiváló egyéniség. A kapusposztot pedig kedvelem. Türelmesen, nyugodtan kell a megfelelő pillanatra várni, és persze a lövésektől nem szabad félni. Én élvezem a villámgyors, erős lövéseket védeni. Úgy érzem, itt figyelnek rám. Debrecenben és Vácon már védtem. NB I-es kapus akarok lenni.

Molnár Beatrix. Tizenegy éve kézilabdázik, most tizenkilenc éves. Orosházán kezdte a kézilabdát, és egy toborzó által került ő is a Dunaújvárosi Kohászhoz.

- Irányító a posztom, de bárhol, szélen is szívesen kézilabdázom. Van még tanulnivalóm a védekezésben, és gyorsabban is kell játszanom. Gyakorolni szükséges az összjátékot, azt, hogy megtaláljam jó passzokkal a társakat. Tudom, hogy sokat kell tennem azért, hogy NB I-ben kézilabdázhassak, de van bennem kitartás, teszek is érte.

Grosch Vivien. Ő tizenhárom éve kézilabdázik, dunaújvárosi. Édesanyja küldte el sportolni, hogy lánya levezesse az energiáját.

- A Szilágyi iskolában Gyöngyi néninél, Takács Józsefnénál kezdtem. Azután 2011-ben kerültem a Kohászba. Balkezes, jobbszélső vagyok, és szeretem ezt a posztot. Voltam már ifjúsági, junior válogatott is, és a felnőttek között is kaptam néhány lehetőséget. Persze a jövő terve, hogy első osztályú játékos legyek, de a válogatottság is eszembe jut időnként.

Gindeli Panna. Debrecenből jött a Kohász Akadémiába, és nagy örömmel kézilabdázik Dunaújvárosban. Ő is tizenkilenc éves.

- Szüleim beletörődtek, hogy elkerültem hazulról. Elfogadták a döntésemet. Önálló vagyok. Az egész család, bátyám is sokszor eljönnek a mérkőzéseimre, megnézik a játékomat. Azt szeretném, ha számítanának többször is a játékomra a felnőttben. Itt minden feltétel biztosítva van a fejlődéshez. Remélem, hogy a beálló poszton majd sok örömet szerzek a közönségnek. Én nagyon akarnok természet vagyok. Az egyesületet és most már a várost is nagyon megkedveltem.



 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!