Kohász: két megnyert mérkőzés dönti majd el, ki nyeri a bronzérmet

Ferling Bernadett arcán az elszántság küzdés közben

Jól emlékszünk az idei Nőnapra, márcsak azért is mert ekkor, március 8-án játszottak Ferlingék fontos mérkőzést a pompás érdi csarnokban, és igazi csapatjátékkal, nagyon akarva, remek formában verték meg otthonukban 22-20-ra az érdi együttest. Így a Kohász megszerezte az alapszakaszban a bajnokság harmadik helyét. Azóta már sok víz lefolyt a Dunán. Edzések, gyakorlás..., és mindenki nagyon várja a rájátszás két vagy három mérkőzését. Így dől el a bronzérem sorsa.

De ha egy kicsit visszalapozunk a Kohász egyéves történelmében, túlzás nélkül mondhatjuk: amit produkált ez a gárda ebben a bajnokságban, az valóban egy kisebb fajta csoda.

Szemenyei István, a Dunaújvárosi Kohász Akadémia ügyvezető igazgatója talán sokak meglepetésére, ha nem is harsányan, halkan de határozottan kijelentette már tavaly nyáron: Születőben van egy nagy csapat . Jósolni biztos nem tud, de mégis mire alapozta ezt a meglepő kijelentést?

- Valóban ez nem jóslás, hanem optimizmus volt. Remekül igazoltunk nyáron. Jöttek a régi dunaújvárosiak vissza, és hamar látszott: a fiatalok és az idősebbek nagyszerű harmóniában dolgoznak együtt. Ez azt is jelenti, hogy a mi játékosaink szeretnek itt lenni, kiváló közösség, és ez a pályán is megmutatkozik. Az optimizmusom másik eredője, hogy Mátéfi Eszter szakvezető és Radulovics Bojana igazgató szakmai munkája nyomán látszott: ebben az évben nagy dolgok történnek majd a bajnokságban. Végül messze a várakozás felett teljesítettünk. Hoztuk a kritikus mérkőzéseket, s egyre nagyobb lett a csapat étvágya. Persze az előkelő helyezés nem azt jelenti, hogy már kolbászból van a kerítés. De rendkívüli szorgalom és sok munka van az alapszakasz harmadik helye mögött.

Szemenyei István lévén egy középiskola igazgatója a bronzcsatát is a pedagógiával társítja.

- Most szombaton kezdődik a vizsgaidőszak, ha úgy tetszik az érettségi a csapat számára. Aki jól tanult előtte, azé lesz a végső siker. De a Kohász már ebben a tanévben nem bukhat meg. Nagyszerű eredménnyel büszkélkedhetünk, kijutottunk már a nemzetközi porondra. A bronzéremért zajló pároscsatán nem vagyunk feltétlenül esélyesek. Teljesen nyílt a végeredmény, nüanszokon múlik majd a végső siker. Az biztos, ilyen hosszú szünetre nem szabad rákényszeríteni a csapatokat a döntés előtt. Ezen a szövetségnek a jövőben változtatni kell. Nem lehet sem a játékosokat, sem a szurkolókat tűzben, formában tartani ilyen sokáig tartó holtidőn keresztül. Ennek ellenére nagy küzdelmet várok a két vagy három mérkőzésből álló utolsó szakaszban, mert nyilván az érdi gárda sem mondott le a bronzéremről. Két azonos erősségű együttes fog összecsapni, megjósolhatatlan a végeredmény. A legutóbbi érdi győzelmünkből nem szabad határozottan következtetni egy újabb sikerre. Az viszont világos, hogy én a március 8-ai Érden játszó csapatunkat szeretném ismét látni a szombati találkozón. Biztos vagyok abban, hogy továbbra is éhes a csapat, van a játékosokban bizonyítási vágy. Sok-sok dunaújvárosi szurkoló bíztatja majd a helyszínen a csapatot, s meggyőződésen, hogy játékosainkon tapasztaljuk idegen csarnokban is a harci szellemet, az akaratot és azt a küzdeni tudást, amit mi oly régóta Kohász-szívnek nevezünk.