A dunaújvárosi amatőr színjátszás hőskora

Az 1960 és 1965 között városunkban működött Ostor színjátszó együttes tagjairól közölt fényképpel kapcsolatban arra biztattuk olvasóinkat, jelezzék, ha felismerik a szereplőket. Így vezetett nyomra Sárköziné Székelyi Ildikó, akinek bátyja, Székelyi János is látható a csoportkép jobb felső sarkában.

Székelyi János 1964-ben került az együttesbe: – Érdeklődtem az irodalom, a film, a színház iránt, a keszthelyi Helikon Vers- és prózamondó versenyen 1963-ban prózamondó kategóriában 3. helyezést értem el. A következő évben szereplőket keresett az Ostor. Elmentem a meghallgatásra, ahol ott volt Somlai Pál, Ősz Ferenc, Plesz József, Nagy Imre, Györgyi Irén, Koós Sándor és Csákányi László. Megfeleltem. Ősz Ferencet már korábbról is ismertem. A Technikum városrészben a hatvanas években működött a Pinceklub, s megjelent rólunk a Magyar Ifjúságban egy cikk, ami felkeltette Feri érdeklődését, és többször eljött hozzánk. Egy évig voltam az együttes tagja, mert 1965-ben megszűnt, minden bizonnyal Ősz Ferenc Budapestre költözésével. Végezvén a technikum kohász szakán, 1966-ban Kecskemétre kerültem, ott ismerkedtem meg Tímár Bélával, akivel együtt készültünk a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, neki sikerült a felvételi, nekem nem. Azonban az irodalom, a film és a színház szeretete a mai napig megmaradt...

A május elsejei felvonulásokról nem hiányozhatott az Ostor sem...

A „Kultúrbonyodalom" előadás főpróbáján készült a kép, jobbról a harmadik Zrupkó Ernő. Fotó: archív

A november 16-án „A Sztálinvárosi Ostor suhintásai" címmel megjelent írásunk Zrupkó Ernő, egykori tag emlékeit is visszaidézte:

– Pálfalvi Jánosék műteremlakásában találtuk ki a nevünket, a sok változat közül Plesz József ötleténél maradtunk, így lettünk Ostor együttes. Amikor Ősz Feri kereste a társulat tagjait, már ismertük egymást a Vasmű út 1. szám alatti fotóüzletből, ahol dolgoztam, s hívott, hogy menjek el az alakuló összejövetelre. Pálfalviéknál volt a találkahelyünk, hallgattuk János Mambó magnóját, Paul Anka volt a kedvencünk. A próbákat a Bartók Béla Művelődési Házban hétfőn és kedd este 6 órától 10 óráig tartottuk, utána mentünk a Vigadóba. Ősz Ferinek a hírlapnál volt egy rovata, az „Ez meg Az", amit nem ritkán kávézgatás közben töltöttünk meg témákkal, közben jegyzeteket készített... A város vezetése büszke volt az együttesre, a külföldi vendégeket az előadásainkra is elhozták. A végére már annyira népszerűvé vált az Ostor, hogy a fél város benne akart szerepelni... A tagok közül még néhánnyal rendszeresen találkozom, így Györgyi Irénnel, Stanga Évával, a Vincze-Hajós duó tagjaival. Hetényi Pál később több filmben is szerepelt, Plesz József sokszori próbálkozás után sem került be a színművészetire, pedig közülünk ő volt a legtehetségesebb. Cserkuti Pál elkerült Budapestre, Zsikla György Apátszállás környékén lakik. Kirschner Péter a Népszabadság szerkesztője lett. Nagy Imre volt az első, aki meghalt, körülbelül két éve Horváth László is eltávozott.