A szép díszek helyreigazítása

2010. december 18., 04:29 szerző: Boda András, Szabó Judit, Arany Horváth Zsuzsa
A drogok elleni háború drága kudarc .
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']:
G->reklam_mentes: 0
A drogok elleni háború drága kudarc .

 

Mi több: az erőket forgácsoló szélmalomharc épp az illegális drogkereskedelem malmára hajtja a vizet - véli egyre több brit képviselő. A Munkáspárt volt drogügyi főfelelőse csütörtökön a kábítószerek teljes legalizálását javasolta a parlamentben. A lépést a rendőrök, az ügyészek és az ügyvédek is támogatják. Gyorsan elmondom újra: behízelgő külsőm ellenére meglehetősen felületes drogmúlttal rendelkezem - negyedikben egyszer elég buzgón rágtam ugyan egy golyónyi félszáraz (demi sec) Technokolt, később egy nyolcadikos felvilágosított, a szakszerű felhasználás módja kissé eltérő, ahhoz meg nem volt kedvem. Pár évre rá volt még némi izgalom Belgiumban - az ottani haverjaimat egyre jobban idegesítette, hogy semmilyen lágy cucc nem hat különösebben rám: mindenképpen szerették volna, ha jól érzem magam, a végén megajánlották, hozatnak egy kis bálás heroint, és mivel nem tudtam eldönteni, viccelnek vagy komoly, inkább passzoltam. És aztán úgy is maradtam: Magyarország nekem az a közeg, ahol szertelenül is elég sokat szédülök a történésektől. Tök ingyé: köszi minden érintettnek. Azt gondolom, úgy általában sem jó függeni - kokótól, hernyótól, fűtől, bélyegtől, gyógyszertől, alkoholtól, cigitől. De éppúgy nem jó függeni embertől (leszámítva mondjuk azt az egy esetet, ha hipnózisban élő szerelmes vagy), végképp belénk kövült, földhözragadt és/vagy aljas gondolatoktól, amiket civilizáltabb társaságokban, mentségként szívesen becézünk elveknek... de... bocs... elkalandoztam. Tehát a britek is felcsatolnak a hollandok mellé - a könnyű drogok fogyasztásának legalizálása önmagában is fontmilliárdokat szabadít majd fel: ráadásul ezreket élből nem is fog érdekelni az egész. Mert az ember már csak ilyen fura állat...

 

 

Legfeljebb húsz százaléknyi lehet a nagy kereskedelmi tévék és rádiók reggeli és esti hírműsoraiban a bűnügyi hírek aránya.

Az ilyen hírek túlsúlya ugyanis a módosító javaslatot benyújtó Jobbik indoklása szerint depresszív, félelemkeltő és negatív hatással bír . Rám mondjuk - sajnálom, ha nem tanultam a korábbi figyelmeztetésekből, egyben kor- és népszerűtlen leszek - a Jobbik két tömegszerencsétlenségnél, továbbá másfél bankrablásnál is depresszívebb és negatívabb hatással bír, de jó, ez legyen egyéni szocprobléma. Nyilvánvaló, hogy a jómagyarember gondolkodásmódja nagyságrendekkel (húsz százalékkal legalább) pozitívabb lesz, ha kímélik a rossz hírektől. Én egyébként, jelzem, példának okáért abszolút a bűnügyi kategóriába sorolom a benzináremelésről szóló, immár rendszeres heti híradásokat is. Tuti, hogy sokkal magabiztosabb mosollyal rónám az utcákat, ha sehonnan nem tudhatnék róluk (remélem, a nagyjából 2055-ig őrtoronyba helyezett Annamáriáéknak sikerül megtalálni a módját, hogy a pillanatnyilag még bosszantóan sok otthonban megtalálható internet tartalmi részének is legfeljebb húsz százaléka tartalmazzon csúnyaságokat a mostani, mondjuk kilencvenhattal szemben), és legfeljebb a kútnál venném észre az észreveendőket. Persze az még pozitívabb lenne, ha a kútoszlopokon is letakarnák a literenkénti árat, s csak a legvégén, a kasszánál mondaná be egy Gyurcsány-álarcos közhivatalnok, akit ötszáz forintért le is lehetne köpni - aztán mosolyoghatnánk tovább, hiszen van rá okunk számos. És szerintem lehet pozitívan nézni azt is, hogy az uniós átlag GDP-hez képest csak 30-50 százalékkal vagyunk elmaradva - tessék, Bulgária például mögöttünk, na. Még. S ha már nálam a szó, megkérném kedves hazaáruló kollégáimat, szíveskedjenek mellőzni a hisztériát és a hangulatkeltést az új típusú sajtószabadság megteremtésére irányuló kormányzati erőfeszítések körül. Én például teljesen megnyugodtam, amióta néhány napja rám telefonáltak az MTI-ből, és elmondták, legjobb házi szerzőik már buzgón dolgoznak jövőre éppen tíz éves rovatom, a Hétlövet januári darabjain...

 

Lementem, és megszámoltam (csak remélem, nem hagytam ki semmit): huszonhárom darab figurás izzót (hópehely, hóember, sapka vagy mi, fenyőfa változatban) helyeztünk el a központ teljes területén, a nagy kandelábereken.

Épp a múlt héten összesítettem és reménykedtem: mindkettőt rosszul tettem, s erre bizony széles nyilvánosság előtt, az Adventi Randevút megnyitó beszédében teljes joggal figyelmeztetett az egyik alpolgármester úr, a nem annyira gazdasági - a nevét csak azért nem írom ide, nehogy méltatlan közegben olvashassa bárki. Nos hát, ezek után kedves kötelességemnek teszek eleget, amikor ez úton többszörösen is helyreigazítom magam: csütörtök éjszaka, hogy senki ne zavarhasson, újraszámoltam a kihelyezett díszeket, és nem huszonhármat, de harminchetet találtam, ráadásul lényegesen több típusban és kivitelben, mint első, felületes felmérésem során. Fura, de valahogy a kihelyezés/felszerelés minősége is sokkal jobban tetszett így másodjára. Éjjel. És új elemekkel is gazdagodtunk: a városházára felkerült a központi élt megrajzoló fénycsík, továbbá egy gigászi zöld fenyő. Így tehát nekem már tetszik, érdek nélkül, azaz szép. Ja, lehetne még, hogy a Vasmű út végén lévő fél tucat lámpa, ünnep/dísz nélkül, csak úgy simán világítson éjjel?

Boda András, Szabó Judit, Arany Horváth Zsuzsa

2010. december 18., 04:29 szerző: Boda András, Szabó Judit, Arany Horváth Zsuzsa

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...