2014.09.02. 13:40
Köszönöm, Doktor Úr!
Elhunyt Dr. Wittmann Károly 82 éves korában. Olvasom az újságban a Doktor Úr életútját, szakmai tevékenységét, közéleti szerepvállalásait, kitüntetéseket, címeket, az elismerő szavakat.
Úgy gondoltam, hogy most személyemben szólaljon meg a Beteg is. A Beteg, aki nagyon fontos volt számára ezt már legelső találkozásunkkor, 1975. 05. 20-án éreztem. Akkor gyesen lévő anyuka voltam két kicsi gyerekkel. Belgyógyászok hozzá küldtek, hogy vegyen kardiológiai gondozásba mivel kiderült szívbetegségem.
Kapcsolatunk - nevezzem így - huszonöt évig tartott, háromhavonkénti találkozással, esetenként sűrűbben is. Ez idő alatt valóban gondomat viselte, nem csak a szívemnek, de minden egyéb szervemnek, és a lelkemnek is. Ő az egész embert kezelte, nem csak egy szervét. Fontos volt számára, hogy miként élek, milyen a munkahelyem, mit tanulok, és meddig, tudok-e házat építeni, mi a nekem a megfelelő szakma. Sokszor küldött szanatóriumokba pihenni, mert úgy látta, hogy szükségem van rá. Doktor Úr pontosan tudta, hogy a szívem működése attól is függ, hogy milyen körülményt teremtek számára, és ehhez a gyógyszer kevés. Mindig türelmes volt velem, de, ha kellett megszidott, például amikor mentő vitt be hozzá. Ekkor megtudtam milyen, ha mérges.
Biztos vagyok benne, az ő kezelésének köszönhetem, hogy még most is élek, és sikerült úgy élnem mintha nem is lennék szívbeteg.
A legfontosabb pedig, hogy a számomra 1976-ban felállított kardiológiai diagnózisát igazolták 2009-ben az Országos Kardiológiai Intézetben is a fejlett orvostechnikai vizsgálati módszerekkel. Az általa alkalmazott gyógyszereket szedem ma is.
Köszönöm, Doktor Úr! Nyugodjék Békében!
Herdicsné
Kertész Viktória
Nagyvenyim
