Magukhoz ölelték az öreg fákat

Úti célunk Gödöllő Királyi kastély - Máriabesnyő kegytemplom - Vácrátót Botanikus kert volt. Csodás helyeken jártunk, és az idő gyorsan elszaladt, de minden fantasztikus volt.

Különlegesség volt számunkra, ahogyan a Máriabesnyő kegytemplomot az ősz színeiben pompázó öreg fák őrizték. Egy kedves idegenvezető invitált bennünket a templomba, elmesélte a legkisebb Mária szobor történetét. Láthattuk a Lorettói fekete Madonnát is, amit ciprusból faragtak. Ennek a fának a tulajdonsága, minél öregebb annál sötétebb lesz.

A vácrátóti Botanikus Kertben öleltünk százéves fákat, ezektől kaptunk energiát a két órás sétánkhoz. Pihentünk a kis tavak partján, hallgattuk a patak csobogását. Jó volt a lelkünknek minden hang, illat és szín belegondoltam, milyen jó lesz majd a télen visszaemlékezni erre a szép őszi napra.

Kora este hazaindultunk. Láthattuk még gyönyörű fővárosunk nyüzsgését. Igaz, akkor már sötétedett, de közkívánatra még egy kis sütizés, fagyizás belefért az időnkbe.

Nagyon gyorsan eltelt a nap, sűrű és tartalmas volt a program. De még sok látnivaló van kis hazánkban ahova szeretnénk eljutni...

Szívemnek a legkedvesebb amit nem győzök elégszer leírni: az előszállási kiránduló csapat nagyobb része nyugdíjas, de jöttek velünk a Bicebócák közül is páran, valamint néhány gyerek is is csatlakozott a csoporthoz. A legfiatalabb kiránduló hét, a legidősebb hetvenhárom éves volt. De nem panaszkodott senki, hogy elfáradt! A felnőttek alkalmazkodtak, segítettek a nehezebben mozgó időseknek. Mindenki felszabadult, vidám volt.. Jó, hogy van ez a lehetőség, mert közülünk sokan nem indulnának el egyedül, de ahogy kedves kis utazóim mondták: a közös kirándulásainknak varázsa van. És erről én is szívből meg vagyok győződve.