Mikor a gyerek is munkába áll

Egyszer el kell engedni a gyermekünk kezét mert ez az élet rendje. Az első ilyen igazi elválás akkor történik meg, amikor a kisgyerek először megy közösségbe. Meggyőződésem, és persze saját tapasztalatom is, hogy ez sokszor az anyukákat jobban kikészíti, mint a gyereket. Én is izgultam, milyen lesz az elválás, sírni fog, vagy könnyen megy, de őt ismerve nem számítottam drámára. Már részmunkaidőben dolgoztam, ezért Lilienre sokat vigyázott a család, de éreztük, nem ez a legjobb megoldás, sokszor nem akart hozzájuk menni, velem akart jönni. Féltem, hogy ezért a családot kerülni fogja, más megoldás kellett. Így került szóba az óvoda.

Nem készültünk rá a klasszikus értelemben, mert már annyira mondogatta, hogy ő már nagylány és megy az oviba. Bementünk megkérdezni mikor is lehet beiratkozni, meglepetésünkre a válasz így hangzott: akár már hétfőn jöhet. Húúúú, erre én még nem vagyok kész, mert ha most elengedem, akkor vége: innentől már nem csak az én kis angyalkám lesz, rendszeresen megy majd a gyerekdolgozóba , nem én leszek vele a nap minden percében. Ezzel beindul a gépezet, most még csak ovi, aztán iskolába megy, gimis lesz, főiskolás, aztán dolgozni, és végül férjhez.. Szerencsére ez még messze van, de itt állunk mindennek a kapujában.

Anya! Indulhatunk a oviba

Bejelentjük Liliennek hogy pár hét és ovis lesz, nagyon boldog, pedig fogalma sincs mi vár rá. Egyik kedd délelőtt bemegyünk, hogy Lilien is lássa, hová is fog járni, kik lesznek a társai és az óvónők. Kicsit izgulok, mert fél év alatt összeszokott már a csoport, de könnyen veszi, nem foglalkozik velem, mindent felfedez, megnéz, mindenkivel beszélget. Aztán eljön a játékidő vége, a többiek ebédelnek, mi haza indulnánk, de olyan sírásba kezd, hogy zeng az ovi tőle: ő maradni akar, ebédelni és aludni, mint a többiek. Kicsim, ezt most nem lehet, de hamarosan jössz te is. Aztán eljön a nagy nap. Hármasban mentünk az első napon, Lilien szinte a föld felett repül, befutott a csoportba, kabátban, utcai cipővel. Drágám itt le kell vetkőzni, és átöltözni, tudod. Persze, hogy tudja, hallotta már sokszor, de az izgalom sokkal nagyobb. Minden ruhadarab levétele után odafut, és kérdőn néz, mehet-e már be. Végre elkészül, rohan is játszani. Mi meg csak állunk az ajtóban, elég könnyen ment az elválás. Visszakönyörgöm, hogy legalább egy puszit adjon, de ő már mással van elfoglalva, nagylány lett. És így van ez rendjén.