A sokoldalú som - Ősi receptek szerint

A somnak legalább 60 fajtája ismert, nálunk a húsos som, a Cornus mas honos, – európainak is nevezik, megkülönböztetésül az amerikaitól, amely mérgező és az ázsiaitól, amely viszont hivatásos herba. A Cornus officinalis, a Shan Zhu Yu a hagyományos kínai orvoslás fontos gyógynövénye, de ne pironkodjunk, a mi mezítlábas somunknak is van gyógyereje, csak szelídebb – mentségére szolgál, hogy C-vitaminban rendkívül gazdag és tannin tartalmának köszönhetően összehúzó, vérzéscsillapító hatású.

Miként minden zöldség és gyümölcs, a som is frissen tesz legtöbbet az egészségünkért: nem veszít a vitaminkészletéből és teljes erőbedobással kifejtheti antioxidáns hatását. A szárított, aszalt gyümölcsből angol népgyógyászok receptjét követve hasmenés elleni teát készíthetünk: 2 teáskanál somot két és fél deci vízben lassú tűzön 15 percen át főzzünk. Hasmenés, gyomorfájás kúrálására somlevélből (még ebből is szedhetünk és száríthatunk!) is készíthető gyógy-ital: 1 teáskanál összezúzott levelet egy csészényi vízzel leforrázunk és 15 percig lefedve állni hagyjuk. A som kérgéből aranyér borogatására kotyvaszthatunk hatásos gyógyírt: 4 evőkanál somkérget 1 liter vízben fél órán át forralunk majd leszűrjük.

A tinktúrakészítés sem ördöngösség, előnye, hogy nem kell naponta bíbelődni vele. Gyárthatjuk akár friss, akár szárított gyümölcsből: egy dunsztos üvegbe 5 deka somot pakolunk, leöntjük 2 és fél deci 70 százalékos tiszta, gyógyszertári alkohollal. Az üveget lezárjuk és szobahőmérsékleten, időnként felrázva, 15 napig érleljük, végül leszűrjük. Vízzel hígítva egy nap háromszor 15 cseppet is bevehetünk belőle. A levélből és a kéregből ugyanilyen arányokban és módon nyerhetünk tinktúrát. A javas emberek évszázadokon át ilyen cseppekkel küzdöttek a gyomorfájdalom, a hasmenés, a bélhurut, a hasi görcsök, a bélférgek, a különböző májbetegségek, a köszvény és a bőrbajok ellen. Olvastam: a somfa levele jó óborban főzve halványítja a májfoltokat.

Persze mindenféle gyógyászati célzat nélkül, a konyhánkba is beereszthetjük a somot. Főzhetünk belőle például lekvárt. Erre kétféle módszer ismert, az egyik szerint ki kell magozni a gyümölcsöt – macerás eljárás, mondhatom – a másik inkább magvastól főzi és átpasszírozza.

Tegyünk így! A jól megmosott somot pároljuk – elég hozzá a gyümölcsön mosás után rajtmaradt víz – , míg a hús könnyen le nem válik a magról, majd nagy lyukú szűrőn átpasszírozzuk. Újból feltesszük főni , ízlés szerint teszünk bele cukrot – ajánlom, kóstoljuk meg! – és 15 percig kis lángon állandóan kavargatva főzzük. A forró lekvárral színültig töltjük az üvegeket, celofánt teszünk rá, azon elmázolunk egy késhegynyi szalicilt, rá a csavaros tetőt, 5 percre fejre állítjuk majd száraz dunsztba tesszük.

A somszörp különleges, fanyarkás ízű ital. Általában ezt is főzik, én viszont úgy bánok vele, mint a más gyümölccsel: szétnyomkodom, ugyanannyi vízzel felengedem, kevés citromsavat és tartósító szert teszek rá, pár napig állni hagyom, majd kap egy masszázst, leszűröm és kóstolgatva cukrot teszek hozzá.