Uramatyám, atyámuram!

Egyre több jele van annak, hogy a romlás virágai vadul bontogatják szirmaikat Európában. A német alkotmánybíróság nemrég például határozatban rögzítette: nem elég már az, hogy valaki férfi vagy nő lehet. Egy magát interszexuálisnak valló kérelmező ugyanis azt kérte az anyakönyvi hivataltól, hadd ne legyen ő csak egyféle, amikor ő „többféle”. És lássunk csodát: a karlsruhei testület szerint igenis indokolt a harmadik nem bevezetése a német személyiségi jogban.

Persze. Hogy oda ne rohanjunk. Mert a Willkommenskultur előretörésében nincs megállás. A művelt nyugaton most éppen ilyen a korszellem. A svéd lutheránus egyház is most frissítette szabályzatát, hogy ők is hadd haladjanak a korral. Ők úgy tartják, nem ajánlatos többé Istent Úrnak szólítani, s a hímnemű személyes névmással nemhez kötni, mert ha így teszünk, akkor figyelmen kívül hagyjuk a gendersemlegességet.

Magyarán szólva olyan egyszerű a helyére tenni ezt az egész borzadályt. Szépen leírva, mi is ez az egész. A férfiasságtól és nőiességtől, vagyis

a nemektől megfosztott világ ugyanis nem más, mint nemtelen.

Kár, hogy a németek és a svédek nem tudnak magyarul. Mert a nyelvünk mélyrétegeiből talán kiérezhetnének valami mélyebb igazságot. Ez a nyelvtudás persze valami másra is jó lett volna nekik. Éppen aznap, mikor a hírügynökségek világgá repítették a német alkotmánybíróság nemtelen döntésének hírét, a magyar nyilvánosságban az volt a hír, hogy nálunk megalakult a családügyi kabinet.