A Geszti lányok mellé érkezhet még egy kisfiú?

- Milyen lányos szülőnek lenni? 
 
Edit:  - Csak ezt a verziót ismerem, mert egy húgom van, a mi családunkban is egyedül édesapám képviselte a férfiakat..., tehát nekem természetes felállás.
Péter:  - Sokáig biztosra vettem, hogy engem majd kisfiúval ajándékoz meg a élet. Talán mert olyan ideális volt a kapcsolatom az édesapámmal, nem is gondolkodtam egyéb variációban. De amikor megtudtam, hogy lányom lesz, semmilyen csalódást nem éreztem. S azóta pedig nem tudom elképzelni, hogy boldogabb lehet az ember, mint két lány apukájaként. Ez egy olyan szerelem, amelyben minden tökéletes... Amióta a lányaim megszülettek, egyszerűbb lett minden: ők jelentik az életemet.

- Mekkora változást kellett megélni a két  gyors egymásutánban született  gyerekkel?

Péter:  - Alapjaiban változott meg az életünk, szinte egy másik bolygóra költöztünk. Így utólag nem is értjük, azelőtt hogyan volt, most már úgy tűnik, mintha mindig így lett volna.

- Az elfoglalt Apuka részt tud venni a gyerekek körüli teendőkben?
 
Péter: - Állandó lelkiismeret-furdalásom van, hogy nem igazán. A feladatok 70-80 százaléka Editre hárul, én csak kisebb részt tudok vállalni. A mértéke attól függ, hogy éppen mennyi dolgom van. Alighanem ez minden családfenntartó számára örök dilemma, de igyekszem este - ha éppen nem az X-faktorban vagyok - részt venni a fürdetésben. Sárinak én mesélek, bár gyakran hamarabb elalszom, mint ő...
Edit: - Eleinte még próbálkoztam azzal, hogy befolyásoljam, jöjjön haza időben, de hamar rájöttem, hogy ez nem így megy. Ő tudja, mikor jöhet haza és mikor nem, végül is értünk dolgozik. Azóta a hétköznapokban többnyire egyedül próbálok megbirkózni a feladattal. Ez egyáltalán nem könnyű, mert azon kívül, hogy nappal teljes figyelemmel a gyerekekre koncentrálok, gyakran még éjszaka is helyt kell állni. Sári még sűrűn bejelentkezik, Lencsi is fel-felsír, szóval kipihenni nemigen tudom magam. Az első gyereknél különösen éreztem, hogy teljesen kifordult az életem a korábbi kerékvágásból. Nem tagadom, borzasztó nehéz volt. Folyamatosan fáradt és ideges voltam, ott álltam egyedül egy síró csecsemővel, és nem tudtam, mit kell csinálni vele. Amire Lencsi megszületett, már nagyobb rutinnal rendelkeztem, de őszintén mondom, sokkal nem lett könnyebb. Péter folyamatosan el van foglalva, de az nem segít, ha emiatt magamat sajnálom és őt keserítem. Azt tudom, hogy ha kell, számíthatok rá.

- Nincsenek közelben nagyszülők, akik segíthetnének?

Edit: - Péter édesanyja sajnos nem tud már részt venni a kisgyerekek körüli teendőkben, az én szüleim pedig vidéken élnek és édesanyám még dolgozik. Sajnos nem tudnak egy-két órára vagy akár egy napra tehermentesíteni. Van egy nagyszerű bébiszitterünk, aki segít és vigyáz rájuk, ha valahová feltétlenül el kell mennem. Eleinte, amikor a két gyerek ellátása rám szakadt, sokszor kimerültem, előfordult, hogy csak azért hívtam el, hogy néhány órát aludhassak két szoptatás között. Sári most már oviba jár, délelőtt ott van, amíg mi Lencsivel sétálunk, majd csatlakozik hozzánk.
 
Péter:  Erre az áldozatra csak a nők képesek. Szerintem férfiember nem tudná végigcsinálni, hogy az energiáit maximálisan koncentrálja, és közben a legapróbb dolgokra is képes legyen odafigyelni. Hihetetlenül hálás vagyok Editnek, hogy ennyire jó anya és ilyen nagyszerűen viszi a családi ügyeket. A neheze rá hárul, ő a kapitány, és csak a kormányos vagyok.

- Hogyan tovább? A Geszti lányok mellé érkezhet még egy kisfiú?

Edit:  Egyelőre nem tervezzük. Úgy érezzük, most jól vagyunk így együtt. Nem hiszem, hogy lenne még energiám egy újabb gyerekre, bár ha néha belegondolok, hogy Lenke milyen földre szállt angyal, egy pillanatra elbizonytalanodom. De más a realitás...
Péter:  Nemrég olvastam egy kutatást arról, hogy milyen összetételű családoknak van a legnagyobb esélyük a harmonikus életre. Kiderült, hogy azoknak, ahol két lány van, a legkisebb pedig ott, ahol három lány van. Egyelőre nem kockáztatunk... Arról nem is beszélve, hogy Edit saját karrierje is megszakadt a gyerekek érkezésével. Számomra az nagyon fontos, hogy ő is teljes életet élhessen, és az anyai szerepen túl megvalósíthassa azt, amit szeretne. Ahogy én is teszem.
 
Edit:  Két-három év múlva tervezem, hogy újra dolgozni kezdek, amikor a lányok már mindketten oviba járnak. Még nem tudom, hol folytatnám szívesen, hiszen dolgoztam kommunikációban, foglalkoztam borral, kulináris vállalkozásaim voltak. Elképzelhető, hogy Péterrel közösen találunk ki majd valamit. 
 

Szerző: Osváth Sarolta