A gyesről visszatérő anyukáknak komoly görcsökkel kell megküzdeniük

A GYES-ről, GYED-ről visszatérni nem egyszerű. De a tapasztalat azt mutatja, hogy nem feltétlenül az álláskeresés a legnehezebb pontja a folyamatnak – árulta el Farnady Judit, a Civil Centrum Közhasznú Alapítvány ügyvezetője. A szervezet „GYES-menedzsment a gyakorlatban” címmel szervezett workshopot szerdán munkáltatók részére, a célja pedig az volt, hogy közelebb hozza a két felet: a munkáltatót és az édesanyát, azaz a leendő munkavállalót.

– Rengeteg olyan gát akadályozza a sikeres munkakeresést, amelyre eredetileg nem is gondol az anyuka: családi problémák, szociális helyzet, bebetonozott nemi szerepek kerülnek felszínre, amikor a GYES-ről visszatérni vágyók felkeresik a segíteni szándékozó szakembereinket – árulja el az ügyvezető. A központ ugyanis most indította GYES-menedzsment szolgáltatását, amelyben pszichológusoktól kezdve munkaügyi szakemberekig sok mindenki segíti a dolgozni vágyó édesanyákat.

– Nem csak a kisgyerekes anyukáknak, de az 50 év feletti és a megváltozott munkaképességű nőknek is nagyon nehéz visszakerülni a munka világába s mi azt igyekszünk kideríteni, vajon valóban csak annyira van szükségük, hogy segítsünk nekik motivációs levelet és önéletrajzot írni vagy máshol keresendő a gond – hangsúlyozza Farnady Judit, aki elárulta azt is: sokan mesélnek ilyenkor az őket ért diszkriminációkról, arról, hogy nem vették őket vissza, s hogy kisgyermeket nevelőként milyen előítéletekkel kell megküzdeniük állásinterjúkon.

– A kisgyerekes anyukák rendre megkérdezik: hogy menjek én oda egy állásinterjúra egy HR vezetőhöz? Megmondjam egyáltalán, hogy van gyerekem? – az állást kereső édesanyák félelmei ugyanis itt kezdődnek. Ezt a szemléletmódot próbálják meg a szakemberek „átfordítani”: – A többgyermekes anyuka legfontosabb előnye, amit a munkában is egészen biztosan kamatoztatni tud, hogy jó szervező, képes menedzselni egy nagyobb társaságot, terhelhető – sorolja a legfontosabb tulajdonságokat, amelyeket a munkáltató mindenképpen pozitívumként értékel. – Sokan érzik úgy, hogy az otthon töltött évek alatt elkopott, azaz már nem versenyképes a tudásuk. Más pedig azt veszi észre, hogy szinte beszűkült a kommunikációja. Egy anyuka mondta: higgyétek el, nem beszélek mást, csak a játszótéri nyelvet. Ez mind olyan félelem, ami odafigyeléssel leküzdhető és fejleszthető – szögezi le az ügyvezető.