Ha bezárul mögötted egy ajtó...

Farkas Márta szerint: Kellenek a beszélgetések, szükség van az egymásra figyelésre!

Márti az egykori Jugoszlávia Karancs nevű településén nőtt fel, édesapja cseh nemzetiségű református lelkész volt, anyukája felmenői között kunhegyesiek is voltak. Mindig nyitva állt a házuk ajtaja, segítettek, ha kellett, ott voltak, ahol szükség volt rájuk. Fejlett empátiakészségét innen eredezteti. Egy teherautóval hagyták el otthonukat, hogy Magyarországon folytassák az életüket:

- Hiszek abban, hogy a Jóisten útmutatása és gondviselése vezetett pályám alakulásában. Olyan sok lehetősége, választása van az embernek. Véletlenek pedig nincsenek! Úgy vagyok vele, ha valamit nagyon szerettem volna, de nem sikerült, azt a Jóisten sem akarta, mert más szándéka volt velem. Igaz a mondás, ha bezárul mögötted egy ajtó, gondolja arra, hogy kinyílik egy másik.

- Amikor Lajosom húsz évvel ezelőtt Dunaújvárosban dolgozott, akkor még kicsik voltak a gyerekek pörgeti vissza az évtizedeket Márti, és hozzáteszi: Nem nagyon tudtam itt lenni vele. Néhány céges rendezvényre elkísértem, megismerkedtem a munkatársaival, például Stossek Mátyással, Vukovics Árpival, Szirmai Gyurival. A fiaink időközben felnőttek, az idősebb, akit az apja után Lajosnak hívnak, már huszonöt éves, dolgozik, a fiatalabb, Balázs református lelkésznek tanul. Most már marad időm eljönni a férjemmel az Intercisa Múzeumban rendezett programokra, egyéb kulturális rendezvényekre. Kiváló a színház társulata, jól kimunkált darabokat adnak, nem rég vettünk részt a zeneiskola pedagógusainak koncertjén is.

A dunaújvárosi Szerbek és Horvátok Egyesülete tiszteletbeli elnökségi tagnak választott, a rendezvényeiken is szívesen részt veszünk, segítjük a munkájukat nyelvtudásunkkal. Szeretem ezt a várost, Lajosról rám ragadt a szeretete.

Mártit minden érdekli, mindenre nyitott, maga is néptáncoktató. Évtizedek óta 6-tól 11 éves korú gyerekek felé közvetíti kulturális örökségünket:

- Tánclépésben születtem, családom felmenői zenészek, zenetanárok is voltak, sőt, operaénekes is volt közöttük. Első osztályos koromtól táncolok, mert arra volt lehetőségem. Középiskolásként tagja voltam, majd négy évig vezettem a Horvátországi Magyarok Szövetségének Központi Táncegyüttesét. Horvátország magyar lakta területein adtunk előadásokat, énekeltünk, táncoltunk, szavaltunk. Most pedig száz gyereknek tanítom a néptánc szeretetét.

A szalkszentmártoni Petőfi Sándor Általános Iskolát 13 éve vezeti, amelyhez 2013 januárjáig tartozott a művelődési ház, könyvtár és óvoda is. A hivatásáról így vall: Mindig azon voltam, hogy segítsek, illetve segítsük egymás munkáját, hogy előre toljuk a szekeret . Ez is sikerült, pályázatokon keresztül, amelyek legtöbbjét magam írtam, és vezényeltem le. Iskolánkat sikerült a huszonegyedik század követelményeinek megfelelően kialakítani módszertanilag és eszközeiben is.

Ami pedig a felnövekvő nemzedék tagjaival kapcsolatos problémákat illeti, Márti végtelenül megértő velük szemben:

- Az a baj, hogy a felnőtteknek nem marad idejük a gyerekek lelki világával foglalkozni, meghallgatni őket. Ha egy gyerekkel gond van, megkérdezem: Mi a baj? Otthon mi a gond? Kellenek a beszélgetések, szükség van az egymásra figyelésre. A mai társadalomból ez hiányzik. Az iskolánk integrációs folyamatokat támogató oktatási intézmény, a kétszáz gyerekből ötven halmozottan hátrányos helyzetű, ötven hátrányos helyzetű, megkülönböztetett figyelemmel vagyunk irántuk. Hozom őket a múzeumba, a színházba, ruhákat veszünk nekik, sokat foglalkozunk velük, a második otthonuk az iskola. Hiszek a szép szó erejében és a szeretetben. Mivel lelkész családból származom, fontosnak tartom a hitet. Tartást ad. Számomra a család szent és sérthetetlen! Amit nem szeretném, hogy velem tegyen valaki, azt nem teszem másokkal sem. A rosszat és a gonoszt is a jóval kell meggyőzni, mindenkinek meg lehet találni a jó oldalát. Vannak dolgok, amiben nem engedek, mert nem etikus, az értékrendembe nem fér bele

A szülőföld iránti vágyakozásról kérdezve feleli:

- Nincs honvágyam, a szívemben hordom a szeretteimet. A családom, a gyerekeim nem a vissza-, hanem az előretekintést jelölik utamul.

Fotózás közben elárulja, hogy nagyon szeret fényképezni, ugyanakkor nehezen viseli, ha őt fotózzák. Imád énekelni, a tavaly nyári sárospataki kiránduláson felfigyeltek a templomi énekére, s hívták a kórusba, amire boldogan felelte, örömmel jönne közéjük, ha nem lenne háromszáz kilométerre az otthona. Pótpresbiterként nem csak Szalkon tevékenykedik, de már Dunaújvárosban is bekapcsolódott a hitéletbe.

Ha ideje engedi, szeret sütni-főzni családjának és közeli barátainak, véleménye szerint azért jobb a kisebb létszámú társaság, hogy tudjunk egymásra figyelni, ami jólesik a léleknek .