Mosonyi Mihály emlékére (1933-2015)

Az emlékezés bővizű tiszta kútja, kiapadhatatlan forrása, a pótolhatatlan régiségek megmentője, a régmúlt időkbe vezető ösvények felfedezője és kitaposója, a végtelen mesélőkedvvel megáldott fáradhatatlan gyűjtő és szervező, a fafaragás mestere – volt, s most maga is múlttá vált. Mosonyi Mihály helytörténész, Rácalmás díszpolgára, örökre elszenderült.

„A múltat végképp eltöröljük ” énekelte a nemzedéke, mert hitték, hogy csak az új eszmék az értékesek, ami a múltat idézi az felesleges, sőt veszélyt jelent, de őt már gyermekként is érdekelte minden régi történet és szokás. A „fényes szelek” repítették, népi kollégistaként Budapesten tanult, de fiatalkori élményei elszakíthatatlanul kötötték szülőfalujához, Rácalmáshoz. Pap lesz, vagy katona, határozta el kisfiúként, s az utóbbi mellett döntött, bajtársai őszinte örömére. „Két hazája” van, vallotta, hisz Ercsiben élt és dolgozott, és ott is a rácalmásihoz fogható közéleti szerepet vállalt. Itt itthon, ott otthon van, mondta.

Egész életét meghatározó ifjúkori élményei hatására kezdte menteni a múlt emlékeit. Eleinte furcsállották is az emberek, amikor a padlásról, pincéből, a szemétbe hajított kacat közül kiemelte a régi tárgyakat, eszközöket, ruhákat, és kitisztogatta, megjavítgatta őket. Mit akar azzal a sok elavult vacakkal? Amikor aztán az általa létrehozott helytörténeti gyűjteményben viszontláthatták a sok „lomot”, rádöbbentek, hogy kincseket hagytak volna az enyészetnek. Ekkor már sokan, – ha régiségre bukkantak – neki adták, tudván, hogy ő megbecsüli, megőrzi.

Nemcsak a tárgyakat gyűjtötte, hanem az emlékeiket szívesen felidéző embereket is. Meghallgatta, és lejegyezte a történeteiket. Önálló kutatásokat folytatott, s ha egy-egy érdekes szálra akadt, gondosan utánanézett a levéltárakban. Így jött létre az „Egy rácalmási a régi Rácalmásról” című könyve. Fiai segítségével a saját költségére rendbe tette a zsidó temetőt, lefényképezte a sírköveket. „Életemben klasszikussá váltam, akit egyre többen idéznek”- mondta ironikusan legutolsó találkozásunkkor egy beszédében. Valóban, könyve és helytörténeti gyűjteménye fontos tudástárunkat képezik. Művészi munkásságát köztereinken álló, kőből és fából faragott szobrai reprezentálják.

Még annyi kérdést fel akartunk tenni neki, miért hittük, hogy van még rá idő? Ő tudta, hogy azonnal kell cselekedni, menteni, mert elenyészik az érték, beborítja a feledés. Ritkán akad olyan ember, akiben a múlt feltárása iránti szenvedély a munka elvégzéséhez szükséges tehetséggel párosul. Fájdalmasan nélkülözzük páratlan tudását, segítőkészségét, derűs humorát. A régi idők ismerőinek a többsége már ott van, ahol most felidézhetik együtt a sok emléket, de nekünk már nem fogja elmesélni Misi bácsi az újabb fejezetet.

Rácalmás Város Önkormányzata saját halottjának tekinti Mosonyi Mihályt.

Németh Miklósné