Rácalmási tengerészek és hajósok: családtagjaik őrzik az emlékeket

A magyar hajózás 165 éve című kiállítás lenyűgöző és nagyon színvonalas. Rácalmási helyszínen azonban sokkal több egy hajózás-történeti tárlatnál, érzelmi töltete van: a tengerészek és dunai hajós családtagjainak, leszármazottainak alkalmat jelent az emlékezésre.

Már az is meglepő, hogy egy ilyen kis település, mint Rácalmás tizenhét tengerészt, és több mint harminc dunai hajóst adott a hazánknak. Ezek a férfiak a családjuktól távol, hőségtől vagy fagytól gyötörve, szárazföldön elképzelhetetlen viharokban helytállva vitték hírét országunknak. Az otthon maradt családnak pedig nélkülöznie kellet az apát, férjet, és folyamatos aggodalom volt az életük.

A péntekig látogatható hajózási kiállítás különleges értéket jelent a rácalmási tengerészek, dunai hajósok családjának (Fotó: Vohlmann György)

– Tímár Ottó vetette fel az ötletet, édesanyám, Kovács Györgyné pedig mindent megtett azért, hogy felkutassa az általunk ismert negyvenhét hajdani rácalmási tengerész, illetve dunai hajós leszármazottait, és közülük sikerült harmincegynek a rokonait meghívni erre a találkozóra. Az ország távoli pontjairól érkeztek hozzánk. Nagy öröm volt számunkra, hogy hívásunkra a Rácalmásról távolba szakadt gyermekek, unokák közül sokan hazalátogattak és egy estére összegyűltek itthon. A megnyitón alig fértünk el a művelődési ház előadótermében. Féltve őrzött relikviáikat, fényképeiket, fontos irataikat hozták a kiállításra. Megható volt látni, ahogy ezek az emberek örültek egymásnak. Az édesanyám például, akinek a bátyja Tóth Ferenc az elsüllyedt Ungváron halt hősi halált, találkozott annak a tengerésznek a lányaival, aki annak idején a katasztrófa túlélőjeként felkereste a családot, és elmesélte, hogyan történt a tragédia – mondja Kovács Györgyné Incike lánya, Németh Miklósné.

Magas rangú nyugalmazott tengerésztisztek is részt vettek a rendezvényen, és tisztelettel emlékeztek meg az általuk is ismert tengerészekről.

Németh Miklósné szerint több volt ez szimpla tárlatmegnyitónál. A célja ugyanis az volt, hogy tisztelettel emlékezzenek azokra a tengerészekre, dunai hajósokra, akik a kis faluból, Rácalmásról, vágtak neki egykor a nagyvilágnak, és vállalták a kemény megpróbáltatásokkal teli életet. Kiváló szakemberek voltak, akik megérdemlik, hogy adózzunk az emlékük előtt.