Magyar fiatalok Finnországban - 5 dunaújvárosi játékos is részt vett a röpladba-válogatott közös felkészülében

Június 15-én reggel indultunk Dunaújvárosból a budapesti reptérre, Ferihegyre. Többeknek újdonság volt ez a finnországi edzőtábor, néhányunk viszont már járt kint tavaly is. Ebben az évben csapatunk létszáma a duplájára nőtt, most nemcsak az U18-as fiú válogatottunk mehetett ki, hanem meghívást kapott ugyanebben a korosztályban szereplő lány válogatottunk is. Így huszonnégy játékos, négy edző és egy gyúró várta az indulást a reptérről. Akadtak, akiknek ez volt az első repülő útjuk, így egy kis tréfát az ő esetükben nem hagyhattunk ki, de a zord időjárás ellenére a gép épségben szállt le a finn főváros repterén. Három órát kellett várnunk a következő gépre, így volt idő körülnézni Helsinki hatalmas repterén. Még én is, aki másodszorra jártam ott, megcsodáltam újra nagyságát. Egy belföldi járattal repültünk tovább Vaasa-ba(kicsit furán hangzik, de magyarul ejtve Vázába), ahonnan még másfél órát buszoztunk a finn Tatára , Kourtane-ba. Kicsit elfáradtunk, ám nagyon jó hangulatban, énekléssel és beszélgetéssel tarkítva telt el az utazás. A program, amit ismertettek, igencsak feszített volt: edzés, meccs, edzés, meccs A monotonságot egy-egy kirándulással tervezték lazítani.

Teljes válogatott keret: Horváth Kristóf, Pesti Marcell, Szabó Márton, Török Szabolcs, Lukács Zalán, Szabó Barna, Csizmadia Tamás, Flachner Dániel, Hartyányi Gergő, Kiss Marcell, Móró Ákos (a tudósítás szerzője), Farkas Róbert, valamint a lányok

Az első nap kicsit még nehézkesen ment minden, így egyből utazás után, de délután már játszottunk a finnekkel, ezért össze kellett raknunk magunkat. Ez első meccs nem volt olyan küzdelmes, élménydús sem finn, sem magyar részről. Hiányzott a hangulat, az izzás, a játék élvezetétől vibráló levegő a pályán - sima vereség.

Pénteken már más hőfokon pörgött a csapat, érződött egy kis erő, nagyobb volt a hajtás, viszont ezúttal is a házigazdák nyertek 3:1-re.

A hétvégi meccsek már sokkal jobban sikerültek. A lányok diadalmaskodtak a finnek felett, mi pedig egy nagyon kiélezett, szoros meccset játszottunk velük. Már bemelegítéskor jó volt a hangulat, énekeltünk, tapsoltunk, lelkesedtünk. A meccs folyamán kétszer is szettelőnyünk volt, akciódús pillanatok, vetődések, mentések tarkították a mérkőzést. A hangulat a tetőfokára hágott, hatalmas izgalom kerített magába mindenkit, és mind a tizenkét játékos, az edző, a gyúró egyként küzdött a pályán a sikerért. Sajnos igyekezetünk ellenére a finnek a végén megfordították a mérkőzést. Nem adtuk magunkat egykönnyen, hatalmas csatában tudtak csak győzni ellenünk. Az vezetőedző gratulált a csapatnak, ami erőt ad a folytatáshoz.

Emelt fővel jöhettünk le a pályáról. Ennek a finn válogatottnak tavaly nem jelentettünk túl nagy problémát, de ebben az évben meg tudtuk szorongatni őket. Most már tudják, s mi is hisszük, hogy jövőre hatalmas problémát fogunk okozni nekik, és képesek leszünk legyőzni őket.

A sport mellett jutott idő a kikapcsolódásra is. Sétálni mentünk az olimpiai faluba, s megcsodálhattuk ezt a gyönyörű környezetet. Égig érő fenyvesekben gyalogoltunk, szép kavicsokat gyűjtöttünk, beszélgettünk. Aki kicsit bátrabb volt, az a csónakázás mellett úszhatott is az olimpiai központ melletti tóban, de a komor időjárás többeket visszatartott a finn strandolás élményétől. Számomra az egyik legkülönlegesebb alkalom a naplemente megtekintése volt, hiszen még éjfélkor is csak szürkület volt, s vártuk, hogy a Nap a horizont alá bukjon.

Mindenki elégedetten, élményekben gazdagon tért haza az ezer tó országából. A szövetségi kapitány, Tomanóczy Tibor és mi is úgy értékeltük, hogy sikerült előrelépnünk az elmúlt egy évben, s kitűztük a célt a következő időszakra vonatkozóan: jövőre legyőzzük a finneket!

A búcsúszavak után egy hatalmas Hajrá Magyarok! kiáltással köszöntünk el egymástól.