Az éjszakai túrázók

Az idei évben október 28-án egy jól bevált helyszínre, Velencére szervezte Horváth István tanár úr az éjszakai túrát. A két buszra való gyerek öt óra után indult a Rudas elöl, az első csapatok 19 órakor rajtoltak a Velencei-tó partjáról.

Indulás előtt a nagy éjszakai túrára készülő rudasos csapat egy része Fotó: Amatőr felvétel

Mi, a Szentjánosbogarak utolsóként indultunk be az erdőbe. Mindenki nagyon izgult eleinte, hiszen kilencedikesként először vettünk részt ezen a programon. Elég hideg volt, de ez nem okozott problémát, mert mindenki jól fel volt öltözve. Még aki el is felejtett valamit, az is megoldotta (például zoknit húzott a kezére), ezért már alapból volt egy vicces kezdete az egésznek. A rajt után még egy kis ideig beton úton mentünk, aztán egy elágazódásnál elkanyarodtunk az erdőbe. A térkép a mi kezünkben volt, a tanárok hátulról kísértek minket, hogy lássák, hogyan boldogulunk magunktól. Az elején már tájékoztattak minket, hogy figyelni kell bizonyos jelzéseket amelyek a fákon vannak, mert azok segítségével tudhatjuk, hogy jó irányba tartunk. Támpontként kiraktak nekünk a fákra világító karkötőket is.

Egyszer eltévedtünk, mert valaki elindult egy nagyon meredek dombon felfelé, és a többiek természetesen követtek minket, ezért egy jó 20 percet vissza kellett sétálnunk a helyes útig. Utólag jókat nevetünk ezen a történeten, de akkor, ott nem volt vicces.

A végére mindenki teljesen elfáradt. Az erdőből kiérve két diák várt minket, akik eligazítottak. Mondták, hogyha végig megyünk az úton, jobbra fordulva elérjük a célt, egy épülő kilátó körül. Néhányan annyira megörültünk a célegyenesnek , hogy rögtön elkezdtünk futni. Hatalmas csalódás volt az a pillanat, amikor az út melletti fán észrevettük a világító karkötőt. Elindultunk, és megláttunk egy hatalmas dombot. Pár perc séta után a domb tetején egy csapat várt minket, akiket egyébként láttunk a domb aljáról is, és ők mondták, hogy ne ijedjünk meg, menjünk arra, amerre jónak látjuk. Mi a távolból láttunk egy kilátót, gondoltuk az a cél, amiről beszéltek. Hosszas séta után kiértünk egy útra, ahol megint vártak minket, és eligazítottak bennünket. Sétáltunk, aztán megláttuk a buszunkat. Mindenki nagyon megörült: meleg teával és paprikás krumplival várt az iskolavezetés az út végén.

A 4 és fél órás túra nagy kihívást jelentett, de jó mulatság volt. Derekasan helyt álltunk. Jövőre is megyünk!

Boros Lilla, Nagy Laura, Mikó Adél 9/ b

Rudas szakközépiskola