Rosty Pálé az egyik védett sír

Rosty Pál egy köznemesi családban született. Apja, Rosty Albert (1779-1847) Békés vármegye főjegyzője, majd alispánja. Anyja Eckstein Anna. Az ifjú Rostyt a polgári forradalom és szabadságharc lelkesítette, a Károlyi-huszárezredben szolgált. A világosi fegyverletétel (1849. augusztus 13.) után sógora, Trefort Ágoston segítségével előbb Münchenbe, majd Párizsba emigrált. Münchenben a természettudományokkal, különösen kémiával foglalkozott, Párizsban a fényképészet kötötte le figyelmét (az első magyar fotográfusok egyike). Alapos földrajzi és néprajzi ismeretekre is szert tett.

1856. augusztus 4-én hajóra szállt, és az Amerikai Egyesült Államokba utazott. Felkereste Texast, majd Mexikót, a közép-amerikai szigetvilágot és Havannát. Két és fél évi tartózkodás után 1859. február 26-án érkezett vissza hazájába. Élményeit és tapasztalatait az Úti emlékezetek Amerikából című művében tette közzé (Pest, 1861).

Tudományos körökben is feltűnést keltett munkája; 1861-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt. 1860-tól hol Pesten, hol Dunapentelén élt, 1860 decemberében a megyei bizottmány tagjai sorában találjuk. Tagja volt Dunapentele (1871-től nagyközség) képviselő-testületének. 1870-ben a Dunapentelei Kaszinó Társaság egyik alapítója, mely a település első polgári értékeken alapuló és azokat kifejező kulturális egyesülete. 1872-től Fejér Vármegye Törvényhatósági Bizottságának tagja. Dunapentele szellemi arculatának meghatározó személyisége, de az ország székvárosában is megbecsült tagja a szellemi életnek. Sógorai, Eötvös József és Trefort Ágoston révén a vallás- és közoktatásügyek beavatott ismerője.

Az 1870-es évek elején súlyosan megbetegedett, a fővárosból Dunapentelére költözött, s a ritka, szép és gazdag rózsagyűjteményéről nevezetes kerti Tusculanumban lakott . Itt érte a halál 1874. december 7-én. Végakarata szerint a pentelei római katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra.

Szűcs Fédra

Pannon Oktatási Központ