Tönkretesz, tudjuk, mégis érte nyúlunk

A legtöbb függőséget okoz, a megvonás pedig olykor elviselhetetlen. De vajon miért indulnak el fiatalok ezen a szakadék felett ingadozó hídon, a drogfogyasztás útján?

Mert az utolsó csepp remény is elfogyott. Mindenkinek vannak mélypontjai az élete során, és mindannyian különbözően reagálunk ezekre. A remény hal meg utoljára - mondjuk gyakran. Nem is gondolnánk, mennyi sérült lélek várja, hogy sebeit összeforrasszák a drogok! Téves elképzelés, ám az igazi illúzió csak ezután kezdődik...

Mert „menő". Akár akarjuk, akár nem, a divat valamennyire befolyásol minket. Van az a bizonyos „birkaeffektus", amikor megfontolás nélkül követjük a tömeget. De nem hagyhatjuk ki a „Kábítószer nélkül nincs is jó buli!" - típusú gondolatokat sem.

Kíváncsiságból. Az emberi természet már csak ilyen. Semmi baj sincs azzal, ha valaki próbál minél több kérdőjelre választ találni. Kockázatos dolgok esetén azonban fel kell állítanunk a határokat. Elvégre nem leszünk öngyilkosok csak azért, mert egyszerre kíváncsiak lettünk, milyen érzés lehet meghalni. A drogok pedig függőséghez vezethetnek, és a lassú halál eszközei.

Mert ez a követendő minta. Elképesztő és egyben szomorú is: bizony vannak, akik kicsi koruktól kezdve ezt látják a közvetlen környezetükben élőktől. A „belőtt" állapot megszokottá és természetessé válik a gyermek számára. Beáll a sorba, vagy ez lesz az elrettentő példa?

Néhány felsorolt lehetséges ok, bár a valóság sokkal több és összetettebb. A szálakat lehetetlen volna kibogozni. Talán nem is létezik egyértelmű indok, miért kezdenek el drogozni a fiatalok egyre növekvő számban. Egy biztos: baj van. Ezért járjunk nyitott szemmel! Figyeljünk, és vegyük észre a változást! Még nem késő segíteni! Beszélgessünk egymással, és hallgassuk meg egymást! Egyre többen ébredjünk rá a kábítószerezés súlyosságára! Tegyünk egy lépést egymás felé, a gyógyulás rögös útján...!

Bálint Andrea 10/3.

Lorántffy középiskola