Stephan Lundh nem érti Marty Raymondot

Csak emlékeztetőül: a Szuperkupa keddi meccsét a Sapa 3-2-re nyerte Dunaújvárosban, másnap pedig Fehérváron 4-2-re győzött.

Dunaújvárosban, és információink szerint sokan Székesfehérváron sem értik, miért nyilatkozta a fehérváriak kanadai edzője azt, hogy a Dab.Docler játékosai szándékosan okoztak sérülést az övéinek.

Stephan Lundh, a DAB szakvezetője, aki edzőként svéd bajnok és világbajnoki bronzérmes értetlenül áll kollégája megnyilvánulása előtt.

- Szeretném azzal kezdeni, ha bármilyen kifogása van Marty Raymondnak a Szuperkupával kapcsolatban, akkor forduljon a Magyar Jégkorong Szövetséghez, illetve a csapata vezetőihez. A fehérvári csapat egy magasabb ligában játszik, ugyanakkor mindenki jól tudja, hiába az ilyen értelemben vett szintkülönbség, évek óta küzd egymással a két csapat s ahogy az utolsó két eredmény is mutatta, nem távolodunk, sőt... A hoki a fizikai csaták sportja. Azok a büntetések, amelyeket emlegetett, ugyancsak nem az én asztalomra tartoznak, a játékvezetők döntése volt, hogy miért adtak és miért nem adtak kiállítást. Nem játszunk mocskosan, hanem egy nagyon keményen dolgozó csapat vagyunk, és minden mérkőzésen azt szeretnénk mutatni a szurkolóinknak, hogy megtettünk minden tőlünk telhetőt. A jégkorong legmagasabb szintjein dolgoztam nagyon sok éven keresztül, és ezek alatt az évek alatt, ugyanúgy mint most, a legfontosabb az volt, hogy a lehető legjobban teljesítsen az adott csapatom ez azt jelenti, hogy minden mérkőzést meg akarunk nyerni!

- A Szuperkupára visszatérve: rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk a fehérvári játékosoktól, a magyar jégkorong szurkolóktól és a szövetség részéről is. Úgy gondolom, hogy a Fehérvárnak jó csapata van, és tiszta szívemből kívánom, hogy jól teljesítsenek, s azt is őszintén mondom, hogy nagyon sajnálom Tokaji Viktort (a védőnek eltört az ujja, meg kellett műteni a szerk.), hiszen személyesen ismerem Svédországból is. A több évtizedes edzősködésem során soha nem játszottam még arra, hogy az ellenfél egyik játékosának sérülést okozzak ez a kijelentés Marty Raymond szájából nagyon meggondolatlan volt, és nagyon komolyan vettem. Ha bármilyen problémája volt, nagyon szívesen fogadtam volna a mérkőzés utáni kézfogásnál, de sajnos mikor átmentünk a kispadjukhoz, már nem voltak ott, láthatóan nem véletlenül ez pedig egy olyan dolog, amivel még én nem találkoztam edzősködésem során, és főleg nem szoktam meg az észak-amerikai szakemberektől. Ha pedig már itt tartunk, mi a csapat kapitányát, Galanisz Nikandroszt veszítettük el hetekre, mert leütközték a palánknál. A győzteseknek természetesen innen is gratulálok, ha már a kézfogásomat nem tudták, vagy talán inkább nem akarták fogadni a mérkőzések után!

A DAB péntek este Csíkszeredában játszott, a különböző okok miatt több játékosát is nélkülöző Acélbikák 3-1-ra kikaptak. A csapat vasárnap 18 órakor (magyar idő) Brassóban szerepel.

Méltatlanságokról

Az ökölvívásból talán jól ismert a szófordulat: a fölfelé igyekvőknek az emelkedővel is meg kell küzdeniük – nem elég csak az ellenfél legyőzése.

Hogy ez a párhuzam miért éppen a Sapa Fehérvár AV19 – Dab. Docler Szuperkupa döntő visszavágójának első harmadszünetében jutott eszembe, annak jó oka van. A tárgyszerű tudósítások szerint a házigazdák a harmad hajrájában két percen belül három gólt lőttek, s ezzel nagyjából ki is alakult a mérkőzés végi különbség. A fenti alapvetés igazolását azonban éppen az jelenti, ami közvetlenül ezt megelőzően történt.

Egészen a harmad 16. percének közepéig ugyanis semmi nem utalt arra, hogy ez bekövetkezhet, hiszen a harmad felénél szerzett pazar újvárosi gól, és az azt követő hihetetlenül lelkes és fegyelmezett játék szinte sokkolta a hazaiakat, elképzelésük sem volt arról, mit is kellene kezdeniük az Acélbikákkal. Akkor jött egy (jogos) kiállítás, majd hat másodpercen belül egy másik, amiről a pályán lévő tizenhat ember közül csak egy tudta, hogy valójában miért is. A két vezetőbíró bizonyosan nem, mert nem jeleztek semmit, de egy komoly konzultációt követően megadták a kisbüntetést a vonalbíró bemondására. Így kettős emberhátrányba került az addig vezető csapat, s egy ilyen rutinos ellenféltől az a legkevesebb, hogy ezeket ki is használja. Nem állítom, hogy ez egy szándékos, vagy csak úgy, megszokásból hozott döntés lett volna. Csak azt, hogy komoly, nagy hiba volt, mert ezzel a játékvezetők alapvetően változtatták meg a mérkőzés addigi képét, gyakorlatilag el is döntve azt. Ez pedig a két csapat addigi teljesítményéhez, a Szuperkupa nívójához, és egyáltalán a két csapat sporttörténeti párharcához is méltatlan tett...

Ahogyan méltatlan a Volán edzőjének mérkőzés végi kifakadása is, amelyben az „ellenfél olcsó akcióinak” tulajdonítja, hogy az osztrák bajnokság utolsó szakaszának „tele sebesültekkel” kell nekivágniuk. Erről viszont nyilván csak szándékosságot feltételezhetünk, hiszen értelmes ember tudja, hogy mit beszél. Ha azt nem is tudja, hogy ez a leszólt csapat, vagyis inkább ez a klub, mit tett (akarva-akaratlan) azért a klubért, aminek ő most éppen a zsoldjában áll, s hogy ez a két klub mit tett együtt az egész magyar jégkorongsportért. S éppen emiatt a munka miatt követeljen magának több tiszteletet, ha úgy tetszik: magasabban jegyzett ellenfeléhez hasonló megbecsülést. A játékvezetőktől és a profi edzőktől is.

Cserébe mi elismerjük, hogy most a Volán a jobb csapat. Végül is a Szuperkupát ők nyerték...