Vass András elkezdte építeni az élete másik oldalát is

Azt reméltem, hogy ez csak egy rossz vicc!

- Már a téli futások közben is fájt a térdem, és amikor vízre szálltam, akkor teljesedett ki igazán Dél-Afrikában, most a tavasszal. Fájdalomcsillapítókkal még tudtam edzeni, de az is csak ideiglenes megoldás volt. Egy kondi edzésen Molnár Gergely, az edzőm vette észre, hogy furcsán megváltozott hátul a térdhajlatom. Ez már itthon történt, és az ezt követő MR vizsgálaton derült ki, hogy sajnos nem kerülhetem el a beavatkozást. Az artroszkópos műtétet végző orvostól tudtam meg, hogy a térdkalácsom egy kicsit el volt meszesedve, és a kenuzás közben fellépő sok hajlítás miatt kopva is. Mellette egy hártya is becsípődött ugyanarra a helyre. A látszattal ellentétben nem az a térd végzi a nagyobb munkát, amelyiken a súlyom van, hiszen ott csak egy párnán térdelek, hanem a másik. Ezzel stabilizálom magam minden irányban.

Ez a sportág egy jellegzetes betegsége?

- Nem mondhatjuk. Janics Natasának a gerincét, Kárász Annának a vállát, nekem pedig a térdemet kellett rendbe hozni. A pályafutásom során eddig szerencsére elkerültek a sérülések. Az ilyesmi előfordul, hiszen az élsport kihívásai miatt nem átlagos terhelést adunk az ízületeinknek.

Nehéz, bonyolult beavatkozásra volt szüksége?

- Reggel mentem be a kórházba, akkor elvégezték a műtétet, és másnap délben már az autóban ülök és mehetek haza. Rá tudok állni, mozgatnom kell, de sportolni még nem szabad vele. Várhatóan öt hét kényszerpihenő előtt állok, amit hál Istennek nem kell ágyban eltölteni. Két hét múlva már terhelhetem, de ez futást még nem, csak gyors gyaloglást jelenthet. A következő időszak sajnos csak a pihenéssel, valamint a rehabilitációs tevékenységgel fog eltelni. Utána meglátjuk, hogy mikor tudok először kenuba szállni.

Mikorra tervezi a visszatérést?

- Ez az eset kicsit visszavetette a lelkesedésemet. Az idei versenyszezon természetesen és sajnálatos módon a sérülés miatt kimarad. Mire a lábam százszázalékosan meggyógyul, és igazán edzésbe állhatok, addigra lemennek a válogató versenyek. Az első és legfontosabb dolog, hogy minél előbb gyógyuljak meg, és majd utána meglátjuk, hogy mit tervezhetünk. Szerencsére ebben a bajban a sportegyesület is mellém áll, és támogatnak, hogy a profi sportkarrier most már egy kicsit szoruljon hátrább az életemből. Ugyanakkor azt is, hogy versenyezzek és ott legyek az edzéseken. Természetesen a címeres mezről sem tettem le. Nem feltétlenül lesz az a cél, hogy az olimpián induljak, vagy a világbajnokságon dobogóra álljak, de ha a csillagok állása azt mutatja, nagyon szívesen belevágok egy olyan felkészülésbe is, amennyiben a munkám engedni fogja. Egy biztos: nem lesz rajtam teljesítési kényszer. Más lesz munka mellett készülni, még, ha nem is hobbi szinten. Nem vagyok fiatal (27 éves), elkezdtem építeni az életem másik oldalát is, ezért a korábbiakhoz képest kicsit a háttérbe szorítom a kenuzást. Készülni fogok a versenyzésre, de már csak napi egy edzéssel.