A D. Kohász új kapusa, Nagy Éva szerint a csapat pályán kívül is egységes

Éva húszéves, Abán és Mezőszilason kezdett kézilabdázni iskolásként. Utána rögtön Siófokra került, ahol kapusként szerepelt a csapatban. Szerinte azért lett kapus, mert ő magas növésű, s egyszer csak beállt a kapuba, és ott maradt. Ilyen egyszerű a sors kiválasztása.

- Nehezen váltott? Azért hat év nem kis idő?

- Valóban sajnáltam elhagyni az előző csapatomat, hiszen ott nőttem fel, de úgy gondoltam, itt az idő, hogy új élményeket szerezzek egy új közegben, egy másik csapatban. Mi tagadás, egy kicsit belefásultam, nem is a siófoki csapatba, hanem inkább a városba. Új környezetre vágytam. És most itt vagyok tele reménnyel, vágyakkal. Anyukám nem nagyon örült a váltásnak, de apukám nekem adott igazat.

- Kik voltak a mesterei a Balaton-parton?

- Zámbó Tibor, Imre Vilmos, KIss Szilárd, Golovin. Kapusedzőként Bartalos Béla, Irina Sirina, Farkas Andrea...

- Csupa ismerős név. Remek mestereknél nevelkedett, hiszen szinte valamennyiük játszott, dolgozott Dunaújvárosban. De most is jó kezekbe kerül, majd tapasztalni fogja.

Nagy Éva áll elébe az új kihívásoknak és várja már a bajnokságot, a nemzetközi meccseket  (Fotó: Ónodi Zoltán)

- Ebben biztos vagyok, mert én már kis gyerekként Abán is nagyon figyeltem a Dunaferr eredményeit, játékosait. Kedvenceim voltak a dunaújvárosi játékosok, edzőik. Maga a csapat már akkor is nagyon szimpatikus volt számomra. Kimondottan, megfogalmazható konkrét terveim most nincsenek, de fejlődni akarok a kapus poszton, és ennek a lehetőségét a Kohász csapatában megtalálom. Most a kezdetekkor szeretnék minél hamarabb beilleszkedni ebbe az új közösségbe. Azon leszek, hogy elfogadjanak, és hogy minden jól menjen.

- Ehhez jó alany?

- A pályán nagyon akaratos vagyok, aki mindent megtesz a sikerért. Az edzéseken tudok alkalmazkodni, szeretek dolgozni, a mérkőzéseken pedig maximálisan odateszem magamat. Persze az sem mindegy, hogy valaki milyen helyen, milyen közösségben teszi a dolgát. Régóta tudom, hogy itt Dunaújvárosban játszik egy olyan csapat, amelyik nemcsak a pályán egységes, hanem azon kívül is egy igazi nagy család, egy baráti közösség, amelyik össze tud fogni az eredmény érdekében. Ez az, ami ide csábított engem.

- Azt jól tudja, hogy jelenleg Éva mellett még két remek kapus várja a lehetőséget az együttesben, hogy játszhasson...

- Természetesen tisztában vagyok vele. De a kihívásnak állok elébe. Kíváncsi vagyok, és van bennem bizonyítási vágy. Nagyon várom a bajnokságot, és a nemzetközi mérkőzéseket. Az meg különösen izgalmas lesz, hogy az első bajnoki találkozót Siófok ellen játsszuk, és ráadásul itthon.

(Nagy Éva talán észre sem vette: azt mondta néhány Dunaújvárosban töltött nap után: itthon. Kívánjuk neki, hogy sokáig így legyen!)