A hangulat nem volt fagyos

Az eseményen természetesen a lelátón és a pályán is találkoztunk dunaújvárosi szurkolókkal, illetve játékosokkal, akik éppen most más csapatok mezét viselik.

Hol találhatunk egészen pontosan egy idegenben rendezett rangos sporteseményen legalább egy újvárosi delegációt? Természetesen a büfé környékén, valamelyik szünetben. Így egy remek dunaújvárosi, de Budapesten élő egyetemista társaság kiabált meg egy nagyon furcsa, de sikeres kolbászos stand árnyékában. Legújabb barátaink Csipán Vivien, Horváth Hanga, Bencs Dóra, Almási Zoltán imádják a jégkorongot.

Kedvencük a DAB, de most a MAC-nak szurkoltak. Mindenki megnyugtatására kijelentették, hogy a MAC a csak második a sorban és azért választották az ő találkozójukat, mivel nem tudnak minden DAB mérkőzésre hazautazni. A társaság egy szem férfitagja, akit az ifjú hölgyek miatt irigykedő pillantásokkal kísértek a jeges katlan szerte, higgadt derűvel jelezte, hogy számára ez a csapatösszeállítás a normál viselet és nem csak a jégkorong eseményeken.

A pályára lépőknél nem szabad nagy gondot jelentenie ennek a hőmérsékletnek, de a nézőknél? Nos, az újvárosi hoki drukkerek erre is felkészültek: a privát szférába tartozó ruhadarabok triplázásával, védő ételekkel, folyadékokkal, amiből aranytartalékot is mutattak a lapos flaskából, sőt Zoltán elképesztő nyakkendője is efféle mentő anyagot rejtegetett.

Somogyi Balázs

Somogyi Balázs ezúttal sajnos nem korábbi csapatával, az Acélbikákkal lépett jégre, hanem a MAC színeiben a DVTK ellen. Íme az ő élményei:

- Nem minden nap adatik meg, hogy egy ilyen eseményen részt vehessünk. Mindkét csapat más lendülettel vágott neki ennek a mérkőzésnek, nagyon odatette magát a két csapat! Tavaly nem sikerült a MAC-nak legyőzni a DVTK-t most viszont igen (6-3). Erre a szezonra sokkal kiegyenlítettebbek lettek az erőviszonyok. Megérdemelten nyertük meg ezt a mérkőzést. Mi nem éreztünk nagy hideget, hiszen a játékosok tele vannak adrenalinnal és nem a klímára figyeltünk. A szurkolók biztosan fáztak, de nagyon nagy élmény volt.

Régi kedvencünk Galanisz Nikandrosz ezúttal DVTK Jegesmedvének öltözve is magállta a helyét, bár csapata elvesztette a csatát. Nikával akkor beszélgettünk, amikor szépszámú dunaújvárosi szurkolójának boldogan fogadta a köszöntését.

Egy vidám dunaújvárosi társasággal is találkoztunk, Csipán Vivien, Horváth Hanga, Bencs Dóra, Almási Zoltán imádják a jégkorongot, kedvencük a DAB, de most a MAC-nak szurkoltak Fotó: Balogh Tamás

- Nagyon örülök minden ismerősömnek és régi barátnak, aki megtisztelt az üdvözléssel. Attól függetlenül, hogy nagyon-nagyon jó kis körítést csináltak ide a szervezők, belülről azért ez egy kőkemény hoki meccs volt. A közönség biztosan fázott, de mi túlpörögtük magunkat a hűvös időben. Meg is izzadtunk. Ahogy elnéztem mindenki nagyon jól érezte magát. A végén volt egy nagy bunyó, aminek örültem is, mivel az ilyen rendezvényeknek ez az egyik alapvető eleme.

Egy győztes mérkőzés után érthetően jókedvében találtuk Pozsgai Tamást (MAC), korábbi kiváló válogatott játékosunkat, aki a következőket mondta el nekünk.

- A Winter Classic előtt különleges érzések kavarogtak bennem. Az persze igaz, hogy ez ugyanolyan bajnoki meccs, mint a többi és a győztes itt is három pontot kap, de nem minden évben játszunk ilyen ragyogó helyszínen és kiváló rendezéssel. Ezek a dolgok érzelmileg egy kicsit feldoppingolják a játékosokat. A jég minősége nem volt a legjobb, de az érthető, hiszen nem rendeznek ott naponta ilyen eseményeket. Játszottam már rendszeresen üzemelő jégpályán ettől sokkal rosszabbon is - mondta.

- A körülmények persze egészen mások, át kellett állni hozzá. A nyitott téren könnyen eltéved az ember tekintete és nehezebb is a pálya egyes területeire fókuszálni, ami főképp a kapusokat zavarja. Egy kicsit magas volt a palánk és a kispad elhelyezése, ami a sorcseréknél jelentett egy kis gondot. A beugrásnál olyan volt, mintha egy kicsit zuhannál. Alaposan oda kellett figyelni. Szerencsére szépszámú közönség érkezett a helyszínre, akiknek hallottuk ugyan a szurkolását, de nem volt olyan akusztikus hatása, mint amikor egy fedett csarnokban ott ülnek a plexi másik oldalán.

Azt hittem, hogy megfagyunk, de a csípős hideg ellenére nem fáztunk, kapusunkat pedig kimondottan megizzasztotta ellenfelünk. Nagyon jó érzés volt ezen a meccsen nyerni mindenkinek. Arról nem is beszélve, hogy a tavalyi bajnokot győztük le, aki tavaly tízből tízszer legyőzött bennünket. Közeledik a rájátszás és mindenféle szempontból el kell kezdeni a ráhangolódást. A végén volt egy kis bunyó is, amit a közönség nagy örömmel fogadott. Lehet, hogy fordított helyzetben mi is nehezen tudtuk volna elviselni a vereséget, ahogy most ők. Erre mondhatjuk, nem kötelező elem, de benne van a játékban - tette hozzá.

Majd beszélt a dunaújvárosi kapcsolatról is: - Mindig észreveszem az ismerős arcokat. Jól esik, hogy kilátogatnak a mi meccseinkre is. Akár egy hoki élmény miatt, vagy azért, hogy bennünket is lássanak. Örömteli érzés. Attól függetlenül, hogy mi most itt élünk, nekünk és csapattársaimnak is, akik onnét jöttünk, Dunaújvárosban vagy környékén él a családja, a barátai. Változatlanul tartjuk velük a kapcsolatot. Összetartozunk.