A Kohász kézilabdázóit szép szóval, virággal, tortával köszöntötték

Ugyan már legyen olyan kedves, hogy az orosz Asztrahanocska kiütését a kupából tekintse ünnepi tortának, az utána következő Érd legyőzését pedig tejszínhabnak a torta tetején. Nos, ez is sikerült. Szemenyei István korrekt, szavahihető vezető. Vette a lapot, és kitűzte a tortaevészet, valamint a tejszínhab kóstolás időpontját. Az igazgató úr praktikus, széleslátókörű gondolkodására jellemző, hogy a sportsikerek jutalmazását összekötötte a nőnapi megemlékezéssel.

A helyszínen tartózkodók egybehangzó véleményét tolmácsolom, amikor kijelentem, frázisoktól, közhelyektől mentes ragyogó köszöntőt improvizált a csapat játékosai, valamennyi hölgy előtt. S arra is volt figyelme, hogy tanácsolja: a férfiak által átnyújtott tulipánok lekonyulását vízzel teli vázában elhelyezve lehet majd otthon egyenessé varázsolni. Egyszóval: a szónok néhány jelenlévő férfi szívéből beszélt. A hatalmas csokis-epres torta pedig egyre inkább zsugorodott. Fogyott a narancslé is. A hangulat pedig elindult alsó fokról fölfelé. Meglepetést okozott, és nagyon nagy öröm volt hallani amint Bába Mihály gyúró és Szemenyei István ügyvezető egymás tekintetét keresve bólintottak egyet, és rázendítettek egy madrigálra. Ám sajna csak a második sorig jutottak a hőstenorok. („Éljen minden bájos szép nő...” hm) Sebaj, majd férfinapon folytatják! (De az mikor lesz? )