A Mizsei testvérek nagy álma jelenleg: feljutni a másodosztályba

Sőt, nagyrészt kettejük teljesítményének köszönhetően a csapat első helyen áll a bajnoki tabellán. Mizsei Mátéról és Mizsei Tamásról szól ez az írás. Ők a DASE II asztaliteniszezői. De természetesen az NB III-as őszi bajnokság első helyéről is beszélgettünk. Máté a Budapesti Műszaki Egyetem végzős hallgatója, Tamás pedig a Széchenyi gimnázium harmadik osztályos tanulója. Nem titok, hiszen már sokan tudják: édesanyjuk, Mizseiné Mészáros Judit „mérgezte meg" a két fiút a pingponggal. Ő még jelenleg is be-beszáll a lánycsapatok mérkőzéseibe, de rangos országos veterán versenyek győztese is.

Máté volt, aki először kipróbálta, milyen is ütőt fogni a kézben, majd követte őt Tamás is. És hogy milyen élmény egy csapatban játszani a tesóval, és sorra verni az ellenfeleket? Erről Máté nyilatkozott.

– Nagy előny nekünk, hogy ismerjük egymás játékát. Még a másik gondolatát is. Mikor, mi várható el tőle... Ha egyikünk hullámvölgybe kerül, a másik tudja, hogyan kell neki segíteni. Különben mindketten agresszív, támadó pingpongot játszunk. A stílusunk nagyon hasonló.

Tamás: – Jelzésekkel, trükkösen tudunk üzenni egymásnak játék közben, főleg az adogatásoknál. A házunk légópincéjében szoktuk gyakorolni a szervákat. Csak arra alkalmas a helyiség, de arra nagyon jó.

Heti három edzés, heti két szervagyakorlás... és a meccsek. A két fiú megszállott szorgalommal űzi ezt a sportágat.

Tamás: – Nagyon szép ez a játék, s ráadásul tele vagyunk sikerélményekkel. Sokat fejlődtünk. Tudjuk már elemezni az ellenfelek stílusát is, amire nagy szükség van az eredmény érdekében.

Máté: – A világon egyébként érdekes tendencia tapasztalható. Lassítani szeretnék a szinte már-már nézhetetlenül gyors játékot. Ezt az ütő, a labda kisebb megváltoztatásával akarják elérni. Így látványosabbá válhat majd az asztalitenisz.

A DASE II remekelt ősszel. Mizsei Máté, Mizsei Tamás mellett Farkas László a stabil hármas. Mellettük negyedik emberként Kutschi Zoltán vagy Kada István játszik a csapatban.

Tamás: – Nyáron rengeteget gyakoroltunk. Heti öt edzéssel készültünk. Mindenki szorgalmasan járt az edzésekre. Mi pedig mindketten tudtuk, hogy miben kell javulnunk. Nekem például a fonákkal voltak gondjaim. Ezen kellett sok gyakorlással változtatni.

Máté: – Nálam a súlyfölösleg leadása, a jobb kondíció, a lábmunka és a sok-sok futás volt a terv.

Ilyen jól megszervezett, színvonalas felkészülést követően természetesen jöttek is az eredmények. Ősszel egy döntetlent leszámítva minden mérkőzésüket megnyerték. Tamás hetvenhét, Máté nyolcvannégy, Farkas László közel hetven százalékot nyújtott, de a negyediknek számító csapattagok is nyertek egy-egy mérkőzést.

Máté: – Sokan mondogatják: de jó ez a csapat! De mi ezzel nem foglalkozunk. Nem szeretnénk kiénekelni a szánkból a sajtot. Elbizakodottságról szó sem lehet. Tavasszal is mindig a maximumot szeretnénk nyújtani. Közlekedési mérnökként végzek rövidesen az egyetemen, de bízom benne, hogy a szezont gond nélkül, végig tudom játszani.

Tamás: – A játék mellett mindketten szeretjük az egyesületben a jó, családias közösséget, ahol az ember jól érzi magát. Szeretnénk feljutni az NB II-be, mert most óriási a lehetőségünk erre.

Nos, az év első mérkőzésén a DASE II alaposan bekezdett. Igaz, a csoport egyik gyenge képességű gárdáját, az Aba csapatát verte meg, mégpedig idegenben 17-1-re. Bemelegítésnek sem volt rossz.