A Samu nem jön zavarba!

2017. március 01., 20:10 szerző: Balogh Tamás fotós: Balogh Tamás
komment
A jégkorongcsapat előtt érkezik. Mindegy, hogy a mester hány sorral áll bele a küzdelembe, ő az összesben szerepel. A szünetekben is dolga van.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

A meccs után már mindenki régen elhagyja a bázist, ő ugyan egyre szigorúbb tekintettel, de még nyomja. Minden feladata határidős, azonnali megoldást követel. Somogyi Attila, a Samu, nem jön zavarba.

Ott áll a DAB kispadjának kapu felőli oldalán, és azt hiszed, hogy egykedvűen nézi az eseményeket. Pedig nagyon figyel. Úgy tűnik, hogy minden égtájra egyszerre. Percenként akár tíz, tizenöten is mondják neki a magukét, és kérnek tőle egy kamionra való mindenféle fölszerelést. Nem hagyja magát, csak egy kistáskányi cuccot hoz ki magával. Na majd figyeld ki: ez is elég lesz! - mondja szúrós szemmel. És tényleg. Hagyjuk rá, majd a Samu tudja!

Régóta figyelem, és úgy látszik, nehéz a bizalmába kerülni. Mondom neki, hogy egy interjút csinálnék vele. Döbbeneten néz rám, majd szól a Dokinak: járóbeteg érkezett! - ez lennék én. Majd további mérkőzések telnek el, s mivel nem hagyom békén, súlyos feltételeket szabva, de gyanakodva kötélnek áll. Na, kezdjük!

Somogyi Attila, Samu hat éve dolgozik a Dunaújvárosi Acélbikáknál - már kezd belerázódni
Fotó: Balogh Tamás

- Aggasztóan komoly képpel járkál itt folyamatosan. Mindig dolga van?

- Ez így van. Folyamatosan figyelek, nehogy valami probléma legyen és, ha akad, akkor megpróbálok időben beavatkozni. Például, ha valaki csak úgy elesik a jégen, annak valószínűleg életlen a korcsolyája és ezért csúszik ki a kanyarban. A törött ütőket csak összegyűjtöm, nem érdemes javíttatni. Az a jó felszerelés-menedzser, akit nem látsz dolgozni, mert a háttérben elvégzi a munkáját, és amikor a csapata a jégre lép, már nincs teendője. Akkor rendben vannak a dolgai.

- Mi van a bűvös táskában?

- Csak a legfontosabbak: a recsi, amivel a lábukon rögzítik a térdvédőt, a pászka, amit az ütőjükre raknak. Van még benne csavarhúzó, olló, fogó és egy kis kés is. Persze nem hiányzik az ipszilon, amivel a helyszínen lehet gyors élezést elvégezni a korcsolyán. Olyasmi, mint egy sorjázó.

- Mikor van a legtöbb feladata?

- Amikor idegenbe, pláne külföldre utazik az együttes. Olyankor időben, még itthon fel kell készülni minden eshetőségre, ami majd ott várhat rám. Ami a hazai raktárban van, az nyilván idegenben nincs, tehát máris mindent pakolni kell. Tartalék sportszárakat, mezeket, plexit, sisakot is viszek magammal, mert ha esetleg eltörik, akkor is folytatni tudja a játékot viselője. Szükségesek tartalék mezek is, hiszen például egy sérülés után, bárki szenvedte is el, véresen senki sem játszhat tovább.

- Illik ismerni mindenkinek a rigolyáit?

- Feltétlen. Azokat tolerálni kell és lehet. Nyilván a hangulattól is függ, de a meccsen a közös siker érdekében mindig kezelni kell a felvetődő problémákat, és végig kell csinálni a feladatot. Rendben kell lejátszani a mérkőzést. A problémás eseteket mindig utána szoktuk megbeszélni. Közben nincs helye a veszekedésnek.

- Mi hozta ebbe a nagyon kritikusnak tűnő beosztásba?

- Az egyik barátom, Kiss Ákos kitűnő jégkorongozó. Az ő autóját javítottam, és meglátta, ahogy a fúrószárat éleztem. Azt mondta, ha azt meg tudtam csinálni, akkor a korcsolyával is elboldogulok. Beajánlott a főnöknek, a többit láthatja. A feladatok megismerését a tapasztalat hozta magával. Külföldön ezt iskolában is tanítják, ahová szívesen elmennék. Nyilván sok hasznos és új dolgot tanulnék.

- Van-e ezen a pályán előrelépési lehetőség?

- Felszerelés-menedzserből Magyarországon csapatonként egy-két főt tartanak. Tehát nincs igazán előrelépési lehetőség. Lehetőleg jól kell ellátni a feladatot, és minden részletét ismerni. Ahogy telik az idő, mindig tanul az ember, hiszen bármikor történhet valami olyasmi, ami korábban nem fordult elő. Formában tartja az embert. Nem szabad és nem lehet elkényelmesedni. Cél, hogy minél jobb legyen, mert nagyon sok múlik pici kis részleteken is. Lehet, valakinek nem lett időben megélezve a korcsolyája, nem úgy halad vele, ahogy szeretne, ettől ideges lesz és nem tud százszázalékosan a játékra koncentrálni. Így ez a csapat rovására mehet.

- A háziasszonyok álma lehet ilyen textilmosási gyakorlattal!

- Valóban, az egész csapatra én mosok. Ezért nem érek rá a meccsek végén, hiszen minél előbb be kell raknom a mezeket és az aláöltözékeket a mosógépbe, hogy a következő napra, vagy a meccsre ezek tisztán, készen várják a fiúkat. Ez a sokrétű feladat néha stresszes is lehet, de meg kell tanulni kezelni, és akkor működik. Most már hatodik éve vagyok a klubnál, mondhatom, hogy kezdek belerázódni!

Balogh Tamás

2017. március 01., 20:10 szerző: Balogh Tamás fotós: Balogh Tamás

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...