Tizenöt lány- és tizenöt fiútornász érkezett hozzánk Ausztriából

Ez a népes gyakorló gyermeksereg azoknak is feltűnt, akik rendszeresen kilátogatnak a dunaújvárosi csarnokba. Nemsokára ki is derült a telt ház oka. Egy hete Dunaújvárosban edzenek osztrák tornász fiatalok. Tizenöt leány és tizenöt fiú szorgoskodott együtt a Dunaferr SE apró tornászaival. S hogy ennek a közös munkahétnek mi volt az apropója, azt az Ausztriából érkezett, ott dolgozó magyar edző, Sivadó János természetesen elmesélte.

– Az osztrák gyerekekkel először Tatára akartunk menni edzőtáborozni, de ott nem tudták fogadni a csapatunkat, mert már lefoglalták a csarnokot mások. Ezért úgy gondoltam, hogy régi jó ismeretség alapján, Papp Zoltánra gondolok, elfogadjuk a dunaújvárosiak barátságos invitálását, és Dunaújvárosban töltöttük el a hetet munkával. Pénteken indulunk haza.

Mielőtt folytatnám a beszélgetésünket az edzővel néhány mondatban illik bemutatni Sivadó Jánost. Bár sokan tudják az egykor fradista tornászról, hogy a hetvenes évek elején ő és Magyar Zoltán is a legendás hírű Vígh László edzőnél dolgozott. Magyar Zoli csak Szent Őrültnek hívta a mestert. A kőszívű, igen kemény szakember újításának köszönhető a Magyar-vándor, amely a lovon a haránt végigvándor mozgást jelentette. S jött az edzői ötlet: Sivadó János pedig csinálja meg ezt a mozgássorozatot hátrafelé. Így született meg a Sivadó-vándor. – Volt is nagyon sokáig vérző boka, meg sérülés, amíg megtanultam. Ez két évig tartott. De utána a világ csodájára járt a két magyar gyakorlatának. A lovon ezt követően a magyar fölény egyértelművé vált a versenyeken. Emlékszem 1974-ben a világbajnokságon, Várnában mutattuk be az új lógyakorlatot, s az akkor a világ legjobbjai, a japánok egymás hegyén-hátán tülekedtek, hogy lefotózzák, filmezzék a gyakorlatunkat. A negyedik helyet szerezte meg a csapat. Az előtte megrendezett vébén Ljubljanában a tizenhetedikek voltunk. Kitűnő edzők dolgoztak akkor nálunk. Csak a dunaújvárosi Papp Zoltánra, vagy a fővárosi Csányi Rajmundra, Leopold Józsefre gondoljak. Vígh László, az edzőnk sokat látott a világban, s megállapította, hogy a japánok és a szovjetek irgalmatlan erősek. Márpedig egy erős tornász nem fog leesni a lóról. Hát mi ezek alapján edződtünk.

Sivadó János huszonnyolc éve dolgozik az osztrák tornáért. Fotó: Ónodi Zoltán

– Vajon Sivadó János tornászból miként lett mester, a sportág oktatója? Hogyan alakult az élete az aktív sportolás után?

– Húsz évet voltam a Ferencváros tornásza. Majd Bécsben éjszakai műsoros mulatóban artistáskodtam két és fél évig, de ez nem elégített ki. Feleségem osztrák nő volt, így megkaptam az állampolgárságot, s először Bécsben edzősködtem tizenkét évig, majd Linzben és most St. Pöltenben dolgozom.

– Adódik a kérdés: milyen az osztrák torna?

– Hát. Az akarat még meglenne, de a szisztéma nem jó. Képzelje el, három pártszövetség, politikai (!) külön-külön tartja fenn a saját torna szövetségét. Nehezen lehet így egységes osztrák válogatottat kinevelni. De kétségtelen, van fejlődés. Győrben a junior csapat szépen teljesített. Küzdelem van a fiatalok nevelésében, hiszen a szülőknek is meg kellene érteniük, hogy a torna kemény, fáradtságos munka. Szenvedés nélkül ez nem megy. Hiába követel az edző, ha a gyerek nem vállalja a terhelést. Az iskolai testnevelésórákon meg közéjük dobnak egy labdát, aztán a gyerekek azt csinálnak, amit akarnak. Tehát Ausztriában sok még a teendő. De ne ez legyen a végső kicsengés: van előrelépés az osztrák torna sportágban, és rendelkezünk tehetségekkel is. Ez tagadhatatlan. Ezt talán lemérik itt Dunaújvárosban is az osztrák gyerekek munkájából a helyiek. Hadd mondjam el, örömmel látom a dunaújvárosi fiatal szakemberek következetes munkáját, ez lehet a jövő záloga. Az is szembe tűnt, amilyen fegyelemmel és akarattal dolgoznak a Dunaferr SE gyerekei. És ezt látják a mi tornászaink is! Fantasztikus motivációt jelent a két nemzet fiataljainak közös munkája. Merthogy ők nagyon figyelik egymást. Hasznos hetet töltöttünk el itt, remekül éreztük magunkat. Köszönjük a szíves fogadtatást.

Dieter Eggermann annak idején Sivadó János tanítványa volt, már ő is foglalkozik a gyerekekkel. Fotó: Ónodi Zoltán

A hatvankét éves Sivadó mester egyik régi tanítványa Dieter Eggermann jelenleg az osztrák szövetség sportdirektora edzőként is részt vett a hét munkájában. – Remek alkalom volt ez a látogatás arra, hogy ne a megszokott, monoton formában, hanem új környezetben, más közösségben jobban odafigyelve dolgozzanak a tornászaink. Itt minden feltétel adott. Engem meglepett, hogy a csarnokban milyen sok kiegészítő tornaszer található. Több gerenda, gumiasztal... nem is egy. Kiváló hangulatban, elégedetten töltöttük el hasznos munkával ezt a hetet.

S az utolsó vélemény legyen azé a hölgyé, Tina Weinbergeré, aki nem a tornászainak szakmai munkájáért felelős, hanem a megyei sportszövetség gazdasági vezetője, az utazás finanszírozója.– Nagyon megcsodáltam, hogy itt a dunaújvárosi tornacsarnokban mennyire komoly, hozzáértő munka folyik. Ez rendkívül megfogott engem. Itt úgy dolgoztak a helyi gyerekek, hogy egyszer sem láttam náluk kényeskedést, a feladás jelét. Ez példa lehet a mieink számára is.

Nos tehát, osztrák tornászvendégeink, lányok, fiúk szép élményekkel térnek pénteken vissza Ausztriába. Lesz mit mesélni majd este a vacsoránál.