A Wembleyben is lengetett Viszokai - A dunaújvárosi asszisztens reméli, jó bírók kerülnek ki a tanfolyamokról

2016. január 20., 20:23 szerző: Ferencz Balázs
hozzászólás
Dunaújváros – Soha sem az ünnepelt sztárok közé tartoztak, mégis, nélkülük nincs futballmérkőzés. A labdarúgó játékvezetők olykor élet és halál urai a pályán, de az igazán nagy sípmesterek és zászlólengetők nem élnek ezzel vissza.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

A 35 esztendős Viszokai László 19 évvel ezelőtt döntött úgy, hogy nem focista, hanem játékvezető lesz belőle. A dunaújvárosi partvonal-asszisztens már túl van a 150. NB I-es mérkőzésén is, ráadásul FIFA-kerettag, így nem marad ki a nemzetközi futball vérkeringéséből sem.

– A Dunaferr serdülő csapatában fociztam, majd az egyik középiskolai szakmai tanárom – aki aktív játékvezető is volt egyben – invitált még 1997-ben, hogy vegyek részt egy játékvezetői tanfolyamon. Gondoltam, foci ez is, az is, megnézem a másik oldalát is – meséli Viszokai László, aki már lengetett az angol válogatottnak is.

– Nem volt nagy lelki trauma átállni a másik oldalra?

– Nem, talán csak az, hogy nehéz volt megállni, hogy ne rúgjak bele a felém tartó labdába.

– Óriási lelkierő kellhet egy focibírónak, hiszen állnia kell a kritikát.

– Ez így van, pláne megyei szinten. De gyorsan hozzászokik az ember, ha pedig magasabb osztályban is vezethet meccset, ott már nem jelent ez akkora akadályt. Sőt, amikor több ezer ember van körülötte a lelátón, ez már nem csak a játékosokat doppingolja, de még a játékvezetőt is.

– Mi az, ami megfogta a játékvezetésben?

– A jó közeg, még annak ellenére is, hogy a játékvezetőket általában mindenki szidja. Minden egyes mérkőzésen jól érezzük magunkat, s éppúgy, mint az egymás ellen küzdő felek, mi is egy jó csapatot alkotunk a kollégákkal.

– FIFA-asszisztensként egyre komolyabb mérkőzéseken lengethet. Mennyire adhatja át magát a játékvezető a csodálatnak, annak, hogy klasszis futballisták játszanak előtte?

– Meg kell próbálni ezt kizárni, és csak a feladatra koncentrálni. A pályabejárás alkalmával, vagy a bemelegítés közben lehet egy kicsit úszkálni az atmoszférában. Amikor elkezdődik, az már éppen olyan mérkőzés, mintha a Kulcs játszana a Rácalmással. Szakmailag azonban készülünk a játékosokból, hogy számítsunk arra, kitől mi várható a pályán. Minden csapatban vannak nehezebben kezelhető játékosok, s erre készülünk fel jobban. Észben kell tartani a műesőket is például. Figyelünk a csapatok taktikájára, mert abból is lehet következtetni bizonyos szituációkra, például a lesállásoknál.  Viszokai László 2015 októberében az Anglia–Észtország Eb-selejtező asszisztense volt a Wembley stadionban, majd a Barcelona–Bate Boriszov BL-összecsapáson tartalék játékvezetőként működött közre a Camp Nou-ban. A Bajnokok Ligájában még 2013-ban az Atlético Madrid–Austria Wien találkozón debütált.

– Nem remegett a zászló a kézben?

– Egy picit igen. Amikor megszólal a BL-himnusz, azt valahogy egészen más élőben hallgatni. Ezzel a közeggel is ismerkedni kell, de mindenhol a feladatra kell koncentrálni. Mert ha elkalandoznak a gondolatok, akkor nem egy fantasztikus élményként, hanem rémálomként rögzül. Az asszisztens nem készült tudatosan FIFA-játékvezetőnek, ahogy mondja: első tanfolyamtól kezdve tette a dolgát, s lépegetett a ranglétrán.

– Nehéz pálya ez, nem lehet hosszú távra előre tervezni. Dolgozni kell, és nem szabad feladni. Jó lenne Eb-re, vb-re kijutni, de ha marad a BL, vagy az Európa-Liga, akkor ezeket a feladatokat is szívesen látjuk – mondja az utánpótlásban bízó partbíró.

Ferencz Balázs

hozzászólás

Facebook

Hozzászólások