DAB - DVTK: adakozó vendéglátók voltunk

Szűkszavú a 2-5-ös végeredmény, és nem mesélhetnek a vendégek az ajándékba kapott góljaikról, ahogy az üres kapuba kapott kegyetlen, de igazságos záró találatukról sem.

Pedig volt ott bőven újvárosi szurkolónak való csemege is. Mesélhetnénk - nem zárójelben - a jó néhány kimaradt ziccerünkről, vagy Lencsés Tamás kapuvasáról, ami talán még most is fájdalmasan cseng a fülünkben.

Nyilván nem szeretnénk a miskolciaktól elszenvedett újabb vereséget szinte győzelemként bemutatni, de vegyük észre az újvárosi csapat játékában a szembeszökő pozitív változásokat is.

Azari Zsoltnak, a csapat vezéregyéniségének önpusztító tempóját és önzetlen passzait, Becze és Dansereau szellemes megoldásait, Hruby emberelőnyös alakításait kellemes komforttal már megszoktuk ... Mellette remélhetőleg lassan így járunk majd a támadó alakzatok immár egyre inkább szisztematikus mozgásával, vagy ami legalább ennyire kellemes meglepetés: a védőmunkában is fellelhető tudatossággal, a keményebb fellépések sorával, köztük az önfeláldozó belevetődésekkel.

Odnoga Mátyás lendületben a Miskolc ellen - számos szép akciót vezettek a Bikák, ám még ez is kevésnek bizonyult a címvédő ellen szerdán este a dunaújvárosi jégcsarnokban. Folytatása pénteken
Fotó: Zsedrovits Enikő

A további szurkolói ízű sóhajok helyett inkább lejegyezzük a szép csendben, szisztematikusan, a bajnokság közepén új csapatot építő vezetőedző: Heikki Mälkiä nyilatkozatát: - Jól kezdtünk, de sajnos a második harmadban két gólt is ajándékoztunk az ellenfélnek. Sajnos, jobb csapat annál, hogy ne használná ki az ilyen kínálkozó lehetőségeket, és meg is büntetett bennünket miatta. Ezen a meccsen összességében nem mentek úgy a lábak, ahogy korábban, és elég sokat hibáztunk. Persze mindenki próbálkozott és küzdött, de ez ma ennyire volt elég. Amikor ezek a dolgok összejönnek, akkor az ilyen mérkőzéseket sajnos nem tudod megnyerni. Nem éreztem azt, hogy közel lettünk volna a győzelemhez. Hozzá kell tenni azt is: elég kemény, magas tempójú edzéseink vannak, sok a mérkőzés, sajnos mindig van sérültünk, betegünk és eltiltottunk is. Legtöbbször csak három sorral tudunk kiállni, ezáltal a játékosok egy kicsit fáradtabbak, nem csak fizikálisan, hanem fejben is. Változatlanul abban bízunk, hogy ez a munka a rájátszásra beérik- szólt reménykedőn a finn mester.

Az említett play off előtt, azonban még fontos feladványok várnak kedvenceinkre az alapszakasz véghajrájában, hiszen gyakorlatilag itt dől majd el a Brassó, a Debrecen és az Acélbikák versenyfutása a 4., 5. és 6. hely leosztásáért. Szerdán késő este ért véget e trió egyik kulcsmeccse, amelyen a brassóiak a hajdúságiakat fogadták. A Bikák legközelebb pénteken (18 óra) hazai jégen fogadják a számunkra is több kellemetlen meglepetést szerzett ligaújoncot, a Belgrád csapatát. Ha e remélt győzelmet behúzzuk, még egy derbi van hátra, vasárnap 17.30-tól Fehérváron a Titánokkal meccselünk. Több forgatókönyv is elképzelhető, ám a két rivális összecsapását követően érdemes csak számolgatni. Egy azonban biztos, a szezon során mutatott játék alapján az újvárosiakkal komolyan kell majd számolni a folytatásban.

DAB - DVTK Jegesmedvék 2-5 (1-0, 1-3, 0-2)

DAB: Koitmaa - Hruby 1, Ölander (1), Azari, Cseter, Dansereau, Ladygin, Hudec (1), Becze 1, Borbás, Nagy, Hüffner, Lencsés, Tanka, Léránt, Odnoga, Lévai, Magosi E., Németh. Vezetőedző: Heikki
Malkia.

DVTK: Adorján - Láda, Leppanen 1 (1), Magosi B. 2, Galanisz (2), Sági, Gőz, Vojtkó, Hajós, Tóth (1), Pavuk, Kuqali, Joe (1), Johnston (2), Miskolczi, Toulmin 1, Albert, Bernáth, Popovics, Szopos, Ritó.

Vezetőedző: Douglas Bradley.