Pépp Zoltán mára egyedül maradt a DAC-nál

1962-ben Dunaföldvárról költözött Dunaújvárosba, és a Dunaújvárosi Kohászban kezdte a sportágat. Hároméves volt, amikor édesapja meghalt, nevelőapjától kapta az atlétika szeretetét. A Kohászban hamar a legendás edzőhöz, Eső Pálhoz került, 400 és 800 méter volt a szakterülete . Az utánpótlás korosztályokban több magyar bajnoki címet és érmet szerzett, különösen szívesen emlékszik vissza a serdülő 4x800-as váltóra, amely atlétikában Dunaújváros első magyar bajnoki aranyérmét szerezte. 1971-ben bevonult katonának, ekkor abbahagyta a versenyzést, majd hamar családot alapított, így nem is kezdte újra a pályafutását. De a sportágtól nem szakadt el, ő lett az atlétikai szakosztály első technikai vezetője.

Természetesen a gyermekei, Zoltán és Tamás is atletizáltak, és ő rendszeresen kísérte a fiúkat a versenyekre. Ekkor vette észre, hogy egyre-másra rendezik a senior (veterán) versenyeket, amelyeken egykori atléták vesznek részt. Ez 1991-ben volt, és ekkor újra futócipőt húzott.

- Huszonöt év telt el azóta, és minden évben elindultam az országos bajnokságon fedett és szabad pályán is. Minden évben szereztem legalább egy bajnoki címet. A 90-es években indultam a világbajnokságokon is , többek között szerepeltem Dél-Afrikában és az Egyesült Államokban. A legjobb helyezésem tizenegyedik volt, amire nagyon büszke vagyok, mivel egy ilyen senior világbajnokságon öt-hat ezer sportoló indul - tudtuk meg Pépp Zoltántól.

Pépp Zoltán magára maradt, de a futás a szenvedélye. Örül, amikor biztatják az emberek futás közben  Fotó: Ady Géza

A veteránfutó elmondta még azt is, hogy az idei éve is sikeres volt, hiszen a 65-70 éves korosztályban fedett pályán és szabad téren is 400 méteren ő lett a magyar bajnok.

Sok mindent elmond Pépp Zoltán atlétikához való viszonyáról, hogy a Dunaújvárosi Atlétikai Clubnak (DAC) mára már ő az egyetlen igazolt versenyzője. Egy olyan városban, ahonnan évtizedeken keresztül kerültek ki a jobbnál jobb versenyzők, a magyar bajnokok, a válogatottak. - Magamra maradtam, egyedül indulok Dunaújvárosból a különböző viadalokon. Nincs társam, nincs semmilyen segítségem, de a legnagyobb baj, hogy nincs egy szabályos futópálya a nemzet sportvárosában. Rekortán pályán csak a versenyeken futok, sőt, szöges cipőt is csak ekkor húzok a lábamra, mert itthon nincs olyan pálya, amin szöges cipővel lehetne futni. Rossz látni, hogy más városokban milyen jók a körülmények, egymás után épülnek az atlétikai pályák. Azt viszont jó látni, hogy nagyon sokan szeretnek futni a városban, szeretik a futókat az emberek. Ha valahol edzek, engem is mindig biztatnak az emberek, és ez jól esik. Ötven éve van rálátásom a dunaújvárosi atlétikára, nagyon jó lenne megélni, hogy a királynő (az atlétikát a sportok királynőjének nevezik - a szerk.) Dunaújvárosban feléledjen.

Pépp Zoltán legutóbb október 1-jén indult egy utcai futóversenyen. Budafokon a Futafok rendezvényen az ötven év fölöttiek kategóriájában első lett. Itt már az unokáival futott együtt. Tehát Zalán, Szabolcs és Rebeka révén van családi utánpótlás.

A jövőjét illetően a sportember csak ennyit mondott: amíg bírom, csinálom, az atlétika az életem része.