Angyali játék Porec városban

A jó bor nem válik vízzé. Akik évtizedekig profi módon, sikeresen kézilabdáztak klubcsapatukban, azok elhagyva a harminchármat vagy a negyvenhármat sem tudnak ellenállni a labdajáték varázsának.

Minden év nyarán valahol Európában megrendezik a Masters Európa-bajnokságot, a nőknél a +33-as és a +43-as korosztályban. Idén a horvátországi Porec volt a helyszín, ott mérkőztek meg az érmekért a női és a férficsapatok. A férfiak csoportjában a +45-ben a Budapest Old Boys tizenkét csapat között végzett az első helyen, a +50-esek pedig a harmadik helyet szerezték meg. A legjobb játékos Pásztor István, a legjobb kapus Zsembery Tamás lett. Óriási egyéniségek voltak aktív korukban is. A nőknél nagy volt a dunaújvárosi kötődöttség. Ráadásul mind a két korcsoportban aranyérmes lett a Budapesti Angyalok elnevezésű csapat (+33, +43). A fiatalabbak között Takács Gabriella, a Dunaferr BL-győztes játékosa szerepelt, a +43-asoknál pedig Györgyné Oblisz Anita és Farkas Andrea. Andrea elnyerte a legjobb kapus címet is. Egy másik budapesti gárda játékosaként (Smile Handball Team) Bulath Anita bronzérmet szerzett.

Két boldog kézilabdacsapat: Budapesti Angyalok. Álló sorban Farkas Andrea, aki kezében tartja a legjobb kapusnak járó plakettet

Ma már joggal gondolhatjuk: ha a riválisok megtudják, hogy az Angyalok kapusa Farkas Andrea lesz, máris letargiás rohamokat kapnak. Számukra ugyanis akkor nemigen terem babér.

- Valóban már negyedszer választottak a legjobb kapusnak. Porec előtt Prágában, Nizzában, Malmőben. De rögtön megemlítem, hogy olyan védő állt most is előttem, aki hosszú karjaival fantasztikusan védekezett, Oblisz Anita. Téved, aki azt hiszi, hogy ennek a tornának kevés a sportértéke. A dánoknál hárman szerepeltek az olimpiai csapatban, a norvégoknál pedig világbajnok is játszott.

A mérkőzéseken a játékosok átvették a mai kézilabda jellegzetességét, az agresszív, kemény játékstílust. Erről Oblisz Anita tud mesélni.

- Most már itthon a többiekkel együtt nyalogatjuk a sebeinket. Csak ámulok, hogy hány testrészem sajog, és mennyi sárga folt pompázik rajtam. De megérte. Már nagyon hiányzott a játék, az adrenalin.

Minden csoportmérkőzését megnyerte a két angyali gárda. A döntőben a fiatalabb magyar csapat a norvég Grade Ardenalt verte meg 20-17-re, az idősebbek pedig a szintén norvég gárdát, a Byasent győzték le 15-9-re.

- Egyszóval: az állandó résztvevők hiába próbálkoztak, ezúttal sem sikerült nekik a magyarokat legyőzni. Pedig mi erre a tornára alig készültünk - folytatta Farkas Andrea. - Rutinból, fejből megoldottuk a szituációkat, a játékhelyzeteket. Én is csak ámuldoztam, hogy mire voltam képes. Például a kicsúszásokkal a lapos lövéseknél. Annak is örültem, hogy nagyon sok hetest kivédtem. És persze a szívünk vitt előre bennünket.

S hogy mi volt a magyar női csapatok titka? Erre Oblisz Anita válaszolt.

- Nagyszerű közösséget alkottunk. Egymásért küzdöttünk. Rengeteg labdát szereztünk, gyors szélsőink pedig lerohanták az ellenfelet. Belehergeltük magunkat a játékba, küzdöttünk.

El ne felejtsem: a magyar csapatok sikeréhez külső plusz segítség is érkezett. Nemcsak Éles Gábor edző intelmeit hallgatták meg a hölgyek, hanem az oldalvonalon kívülről is jött a támogatás: Ne játsszátok be a labdát. Húzzátok szét a falat, és egy az egy ellen törjetek be, s dobáljátok a gólokat.

A tanács egy hozzáértő családtag, György László szájából érkezett.

- Néhányszor szólt csak nekünk, de amit mondott, azt megfogadtuk. Javunkra szolgált - vallotta be sportszerűen Györgyné Oblisz Anita.