Ferling Bernadett soha sem kér kegyelmet, kivételezést

Szemenyei István ügyvezető az irodában, Ferling Bernadett a csarnokban tesz a csapat sikeréért

Azért a Vácott kiharcolt győzelem, ha egy kis szerencse faktor is volt benne, sokat mond. Az a csapat, amelyik a nagy riválisa otthonában mínusz hatról elhozza a két bajnoki pontot, több pozitív ismérvvel is rendelkezik. Csak néhányat közülük: a Kohász női együttesének van játéka, fantasztikusan tud küzdeni, nem ijedős társaság, hisz az edzőjének, szerencsésen ötvöződik a társaságban a fiatal és az idősebb játékosok sora, és nem utolsósorban van közöttük egy klasszis, aki meghatározza a csapat sikerességét. Ferling Bernadettről van szó, aki Vácott a huszonnégyből nyolc gólt dobott. Hiába készültek ellene egy hétig a váciak.

Most úgy gondolom, hogy megbocsátja a kilencgólos Bulath Anita, hogy ezúttal a csapatkapitányról, Dettiről szól az írásom. Bár tudom, Ferling Bernadett szerénységét ismerve, szinte reménytelen próbálkozás megfejteni: mi a titka annak, hogy évek óta vezére ennek a csapatnak. Nem látványos kifelé a csapatkapitányi viselkedése, mesterkélt magatartást képtelenség tetten érni nála, ő nem egy pozőr. Hogyan csinálja? Merthogy az a játékból is érződik: a fiatalabb társak mennek utána! Régóta tudom, és most is sejtettem: ezúttal sem magával kezdi a vallomását.

- A zömében fiatal játékostársaim értelmes emberek. Tudják, mit szeretnének, hová akarnak eljutni. Én is ilyen voltam fiatalabb koromban. A hely szelleme sem elhanyagolható. Mindannyian tudják: kik játszottak ebben a csarnokban. S ez bizony kötelez. Szó sincs arról, hogy nógatnám őket, néha biztató szót azért mondok nekik játék közben: nem baj, legközelebb sikerül . Azt is tudják, hogy én is minden meccs előtt borzasztóan izgulok, és hogy egy rontás után megfeszülök, hogy kijavítsam a hibámat. Talán ez a mentalitás ad a fiataloknak mintát. De ez nem direkt nevelés, hanem önmagamból fakadó viselkedés. Ilyen vagyok. A mi csarnokunkban uralkodik valamilyen varázslatos légkör, ami visszavárja az eltávozott játékosokat is. Ismét köztünk van Bulath, Vincze, Vig, Hosszu, és velük együtt már mondhatom egy iskolában, műhelyben nevelkedünk. Mindez bizonyára hasznára válik a játékunknak. A váci góljaim helyett inkább szólnék arról, hogy mindenki rengeteget tett a sikerért. Az egész csapaté a dicsőség.

Ennyi tehát a csapatkapitányi vallomás. De azért mindenképpen érdekes, hogy vélekedik egy társ, Gera Szimonetta Ferling Bernadettről, a kézilabdázóról és a társról.

- Négy éve játszom vele, jól ismerem. Ő igazi példakép. Ugyanúgy végzi a munkát, mint a nálánál jóval fiatalabbak. Nem kér kegyelmet. kivételezést. Csodálnivaló a meccseken, amint fáradtan, fájó tagokkal óriási szívvel hajt, küzd tovább. És ezt mi észrevesszük, így válik ő minta számunkra. Ez sokkal többet ér, mint egy kioktatás, prédikálás. Emberi kvalitásai is példaértékűek. Számára a család és a kézilabda mindent jelent. Szereti a rendet, megbeszél velünk őszintén mindent, de mindig jószándékúan. No és persze a jókedve, a mosolygása is átragad ránk. Jó vele együtt, egy közösségben élni!