Az Universiade válogatottaknak fontos szerepük van az űr betöltésében

2017. július 14., 08:00 szerző: Gallai Péter
komment
DUNAÚJVÁROS Második helyen végzett azon a felkészülési tornán női Universiade vízilabda-válogatottunk, amelyen megmérkőzött a többi között a vizes vb-n szereplő több csoportellenfelünkkel is.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

A dunaújvárosi edzőtábor tapasztalatairól Mihók Attilát kérdeztük, aki Bíró Attila felnőtt szövetségi kapitány felkérésére készíti fel az együttest az Universiadéra, hiszen ő csak a vb után tud csatlakozni a csapathoz.

Miként értékeli a Dél-Afrika, Új-Zéland, Franciaország és Japán elleni meccseket? Az első három csapatot simán legyőzték, az ázsiaiaktól egy góllal kaptak ki.

- A végeredménynek nincs nagy jelentősége az Universiade szempontjából, mert nem ismert, milyen csapatokkal szerepelnek ott majd ellenfeleink, például nem mindegy, hogy az USA elhoz hat kezdőt a világbajnokságról, avagy nem. Azt a vonalat képviselem, hogy az Universiade csapatnak a jövő szempontjából van nagy jelentősége. Azon túl, hogy most éljen, nyertünk háromszor és megvertük a vb indulók közül a második, harmadik vonalat, az a jelentősége ennek a tornának, hogy azok a játékosok, akik nem játszhatnak a vb-n, éles helyzetben próbálhatták ki magukat. Nemzetközi szinten és minőségben tudtak érvényesülni, igazából ez az egyetlen és fontos dolog. Egy bizonyos szintet túllépni ilyenkor lehet, ezeket a helyzeteket nem lehet szimulálni. Egyébként az ifi és felnőtt világversenyek között van egy óriási űr. Ez igaz alapvetően a magyar versenyrendszerre. Pontosan az Universiade válogatottakkal betömve látom ezeket a lyukakat, ez a megoldás az utánpótlás és felnőtt szint közötti különbségek kiegyenlítésére. Azért, hogy egy tizennyolc éves játékost ne elveszítsünk, hanem a rendszerben tartsunk, ilyen nyarakat kellene produkálni nekik. S még egy fontos kiegészítés: az Egyesült Államokban a sport, mivel egyetemi alapú, pontosan ebben hoz óriási előnyt, amikor mi elveszítünk embereket, ők akkor hozzák be a játékosokat a rendszerbe, akik négy évig magas szinten űzhetik az adott sportágat.

Mihók Attila szerint most az USA sem képvisel olyan félelmetes erőt, mint a korábbi években. Lesz csapat, amelyik elkapja őket,s remélhetőleg ez a magyar lesz Fotó: Zsedrovits Enikő

Egyből adódik a kérdés, megosztja-e tapasztalatait Bíró Attilával, hiszen a franciákkal és a japánokkal egy csoportban vagyunk.

- Nem teljesen ismeretlen csapatok ellen játszottunk, akiket fel kellett volna térképezni, egész pontosan ismerik egymást a felek, tehát ilyen segítségre nem volt szükség. Inkább én kaptam Bíró Attilától tanácsokat, például azt, vigyázzunk a japánokkal, ne lepődjünk meg, hogy milyen kvalifikáltak. Pont ez a két csapat emelkedett ki a mezőnyből, ezért egymásra koncentrálunk, s jobban örültünk egy közös edzésnek, mint - mindenféle lebecsülés nélkül mondom - a Dél-Afrika elleni meccsnek, ahol óriási fölénnyel győztünk.

Már többször szóba került a világbajnokság, miként látja, a válogatott mire lesz képes a tornán?

- Azt gondolom, nagy meglepetések nem lesznek, marad az a tíz csapat az élmezőnyben, amelyek az elmúlt években is itt voltak. Úgy látom, most az USA sem emelkedik ki olyan nagyságrenddel a többiek közül, mint az elmúlt években, köszönhetően annak, hogy az olimpiai aranyérmes csapaton hat helyen változtattak. A fiatalítással most, rájuk nem jellemző módon gyengültek, ennek ellenére továbbra is ők az esélyesei a világbajnokságnak. Ennek ellenére úgy érzem, lesz csapat, amelyik el tudja kapni őket, bízom benne, hogy ez a magyar lesz. Kanada az Olympiakoszból igazolt görög edzővel nagyon szervezett és veszélyes vízilabdát játszik, ezt megéreztük a bőrünkön, amikor játszottunk a görög klubcsapattal. Több napot igényelt a feltérképezése taktikájuknak, mire megértettük, miért annyira jók. Ez a tréner Kanadával nagy meglepetést okozhat, a világligában döntőt játszottak, felhívták magukra a figyelmet. Az ausztrálok gyengébbek, mint az elmúlt években, a Vodafone Kupán döntetlent játszottunk velük, de nem szabad leírni ezt a válogatottat sem. Kína úgy látom, most kicsit leszakadt az élmezőnytől, sőt, azt mondom, Japán a top tíz csapatba is bejuthat. Nagyon közel vannak egymáshoz az együttesek, saját tapasztalatom alapján is mondhatom, az a negyeddöntős nap számít majd leginkább, amikor érdekeltek leszünk. Az olasz, görög, holland, orosz, USA, ausztrál, kanadai névsorból az elmúlt egy évben szinte mindenki megvert mindenkit. A görögök nagyon veszélyesnek tűnnek, nálam kicsit ők titkos favoritok, de meg tudtuk verni őket, mint ahogyan az olaszokat is legyőztük viszonylag simán. Szóval, nem tudok olyan okosat mondani, mint amit vár, csak azt: szerintem az nyeri a világbajnokságot, aki a legjobb negyeddöntős teljesítményt tudja nyújtani. Mert utána olyan lendületet kaphat, hogy a fináléba már be tud menni, ott pedig ezen felbuzdulva győzni is tud. A negyeddöntők után már több konkrétummal szolgálhatok. Ami pedig a hazai közönséget, a felfokozott várakozást illeti, hiszen minden azzal van tele, hogy itthon vagyunk, ahol illik nyerni, ezt óvatosan kezeljük. Igen, illik győzni, csak az ellenfelekkel is meg kell beszélni, hogy akkor vegyenek vissza kicsit, mert mi hazai pályán játszunk. Van egy rossz hírem, nem fognak.

Gallai Péter

2017. július 14., 08:00 szerző: Gallai Péter

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...