Bombaerősek a lövései a Dunaújvárosba érkezett Monori Orsolyának

És tizenhat éves korában a Ferencváros leigazolta. Sportos családban él, hiszen édesapja és bátyja is futballozott, édesanyja pedig kosárlabdázott.

- Úgy lettem kézilabdázó, hogy édesapám az izmos alkatom miatt javasolt nekem egy nőiesebb sportágat, és ez szerinte a kézilabda volt. Én pedig társasági ember vagyok. Szeretem a közösséget, a gólörömöt, a győzelmek hangulatát, vagy az összefogást, a küzdelmet.

Három év a Fradiban, s utána kölcsönben a NEKA csapatába, a Nemzeti Kézilabda Akadémia képzési központjába került...

- Tizenkilenc éves koromban elért egy komoly sérülés, a térdszalag-szakadás. A műtét után regenerálódni Balatonboglárra küldött a Ferencváros. Rövid idő múlva visszakerültem a Fradiba. Idén már tizennégy mérkőzést játszottam, és huszonegy gólt dobtam. A Fradi dunaújvárosi vereségét csak a kispadról követtem, de a kecskeméti Magyar Kupa-döntőben játszottam, és gólt is dobtam a Kohásznak.

A fitneszpiac legfrisseb szenzációja a BOSU. Ez a kellék egyensúlytréningre, izomfejlesztésre, állóképesség növelésére alkalmas. Monori Orsolya használata közben
Fotó: Ady Géza

Most pedig a dunaújvárosi szurkolók bombaerős lövéseit várják majd Monori Orsolyától az ellenfél kapujába...

- Alkatomnál, izomzatomnál fogva valóban erősek a lövéseim, de a másik erényem a gyorsaságom. Természetesen a gyorsaság, a sebesség sokat kivesz a játékosból, így hatvan percig nem lehet megállás nélkül rohanni. Csakis rövidebb-hosszabb pihenőkkel, cserékkel.

Nem akármilyen csapatot, Európa egyik legjobbját, az FTC Rail Cargo együttesét hagyta ott, és jött Dunaújvárosba...

- Nagyon szerettem a Fradit. Eddigi legszebb éveimet ott töltöttem. De 1997-ben születtem, tehát fiatal vagyok, és tudomásul kell vennem, hogy a Fradiban idősebb világklasszisok játszanak. A Ferencvárosban a poszt második számú játékosa is Európa-hírű kézilabdázó. Olyan helyre kellett tehát mennem, ahol ugyanolyan jó az edzésmunka, és komoly a szakmai tevékenység, mint a zöld-fehér csapatban. És ez pedig a Kohász volt. Úgy ismertem meg a dunaújvárosi csapatot, hogy itt remek a közösség, jó barátokkal, csapattársakkal leszek egy csoportban. Kívülről is szimpatikus volt számomra a dunaújvárosi gárda, mert nincs tele magyarul nem beszélő idegenlégiósokkal. Lehet kommunikálni magyarul egymással! És jókedvű, összetartó, küzdeni is nagyon tudó csapatnak láttam a Kohászt. Máris mondhatom két hét után, hogy nagyon kedvesek a társaim.

Milyen terveket dédelget most a dunaújvárosi csapat tagjaként? Hogy képzeli el a jövőjét?

- Rövid távon szeretnék a játékban fejlődni, az erőnlétemet fejleszteni. És persze minél több játéklehetőségre vágyom a bajnoki mérkőzéseken és a nemzetközi porondon is. Szeretném tapasztalni azt, hogy egyre több a játékban a rutinom, és azt is, hogy egyre eredményesebb vagyok a bajnoki találkozókon. A távolabbi pedig az, ami sokunknak is célja: a válogatott közelébe szeretnék kerülni.