Futó János: búcsú a nagypályától

Szögre akasztotta a csizmát szokták mondani az aktív tevékenységet befejező táncosra. Átvitt értelemben ebben az esetben is élhet a hasonlat, csak most a csizma helyett a bírói síp került a képzeletbeli szögre. Futó János - a sokak által ismert dunaújvárosi játékvezető utoljára sípolt nagypályán. A búcsúmérkőzésen (DPASE- Ráckeresztúr öreg fiúk) sportszerű ellenfeleket kellett dirigálnia. Az elmúlt negyed évszázadról kérdeztük:

- Dunaföldváron kezdődött a focival való ismerkedésem. Serdülő, ifjúsági és felnőtt csapatnak is a tagja voltam. A földvári foci szünetelése alatt váltottam a Dunaújvárosi Építők II-be. 33 éves kor elérésével a városi kispályás bajnokságban, majd az öreg fiúkban futballoztam. A bíráskodásra két, már aktív játékvezető munkatárs beszélt rá. A rácalmási Tóth Laci nagyon kapacitált, hogy remek közösség van, ott a helyem! Természetesen az is számított, hogy a foci környékén maradhattam. Útravalóul Kincses Tibor pedig azt tanította: Minden mérkőzést úgy kell kezelni, mintha a két csapat VB döntőt játszana. Nincs is annál felemelőbb érzés egy játékvezető számára, amikor a két csapat megelégedve, jó hangulatban jön le a pályáról! Ilyenkor néha egy-egy köszönjük is elhangzik, ami értelmet ad a munkánknak. Az utolsó mérkőzésen átszaladt az ember emlékezetén az egész pályafutásának mind a 25 éve. Erre az alkalomra magam választottam az asszisztenseimet. Nagy Lászlóval együtt vizsgáztam. Géringer Zolival pedig együtt futballoztam és nagyon sokat vezettem mérkőzéseket. A hátralévő időben sem szeretnék elszakadni a labdarúgástól. A kispályás bizottság vezetőjeként, valamint a városi kispályás mérkőzéseken játékvezetői szerepben találkozhatnak velem az ismerősök és a szurkolók. A fizikai kondíciót futással és teremfocival tartom karban - vázolta a terveket Futó János.

Futó János egy 25 éves bíró pályát fejez most be

Jóleső érzés, bármerre jártam, a játékosok mindig megismertek, üdvözöltek. Sok ismerőst és jó barátot szereztem. Nem utolsó sorban a mérkőzés végi gratulációk elmaradhatatlan részét képezik a sikerélménynek. Legemlékezetesebb találkozóként az Adony-Sárbogárd összecsapásra emlékszem. Ekkor kezdtek igazán beszivárogni a légiósok. Érdekes módon volt Sárbogárdon arra pénz, hogy szerb kapus és Híres Gábor volt válogatott játékos, valamint két videotonos is erősítse a csapatot. Adonyból pedig elég jól összeszedték a környékbeli élen lévő focistákat. Közel 8-900 néző szurkolt a pálya szélén. Rendkívül hangulatos mérkőzés volt. 2:0-ra vezetett Sárbogárd. A házigazdák a meccs végére kiegyenlítettek.

A mai találkozó után megvárjuk a fiúkat, hogy befussanak a mérkőzésekről ide az öltözőbe. Pogácsa, üdítő mellett elevenítjük fel az emlékeket. Este otthon vár a család a csirkéből készült kedvenc ételemmel, de természetesen a torta sem marad el - ismertette a nap hátralévő eseményeit Futó János.

A riport végére már csak egyetlen dolog kívánkozik: Jó egészséget kívánunk!