Csabai Edvin látogatása a Dunaferr kajak-kenusainál

A tizenhétszeres maratoni világbajnok élménybeszámolóját, de nevezhetjük előadásnak is, nagyon bánhatja az, aki kihagyta. Az biztos, a fiatal sportolóknak nagyon tanulságos lehet a szombat délelőtt.

Pethő Zsoltnak, a dunaújvárosi szakosztály elnökének meghívására érkezett Csabai Edvin Dunaújvárosba, pontosabban a Dunaferr SE csónakházába. A meghívóban kezdési időpontnak 9 óra volt megjelölve, és a hazai gyakorlattól eltérve, pontosan el is kezdődött a program, egy filmes összefoglalóval Csabai Edvin pályafutásáról. (Volt miről megemlékezni, hiszen a maratoni szakágban tizenhétszeres világbajnok.)

A Dunaferr SE csónakházában összegyűlt fiatalok tartalmas előadást hallhattak önbecsülésről, önbizalomról, akaraterőről, a problémák leküzdéséről – minden olyan dologról, ami arról szólhat, hogyan tudjuk az álmainkat beteljesíteni

A film levetítése után Pethő Zsolt, aki a délelőtt moderátora is volt, Csabait élménybeszámolóra kérte fel. Azután hamarosan kiderült, a sportember előadása – nyugodtan használhatjuk ezt a kifejezést – sokkal több mint egy hosszú pályafutás összefoglalása, visszaemlékezés néhány emlékezetes pillanatára. A résztvevők – lényeges kiemelni rengeteg gyerek és fiatal – egy életfilozófiát hallgathattak meg, az önbecsülésről, az önbizalomról, az akaratról, a problémák leküzdéséről, minden olyan dologról, ami arról szól, hogyan tudjuk az álmainkat beteljesíteni, hogyan tudjuk megvalósítani magunkat.

– Öttusázóként kezdtem sportolni, de nem szerettem. A bátyám akkor már kenuzott, ő csábított el ehhez a sportághoz – avatta be hallgatóságát Csabai Edvin a kezdetekbe.Már az első pillanatoktól érezhető volt, nem akármilyen sportember látogatott el Dunaújvárosba. A személyét mindig a háttérbe szorította, egyszer sem utalt arra, hogy ki is vagyok én!

Elmondta, hogy több csoportban készült a síkvíziekkel, és mindig ő volt a legkisebb, ezért mindig nagyon kellett kaparnia. Csepelen a kétszeres olimpiai bajnok, a fájóan korán elhunyt Kolonics György volt a vezér, tehát volt kitől tanulnia.

Az ifjúsági időkből megemlítette, hogy a Dunaferr SE ifjúsági világbajnoka, Molnár Gergely, aki most a klub edzője, az egyik válogató versenyen ötszáz méteren vagy négy hajóval megverte, pedig Molnár egy évvel fiatalabb volt nála, amitől úgy bepánikolt, hogy másnap simán megnyerte az ezer métert. A fiatalok ekkor kapták az első tanácsot: „Sohase legyetek pánikversenyzők, higgyetek magatokban!”

És innentől kezdve az ember csak kapkodta a fejét: hogy egy fiatal ember (harmincnyolc éves), mennyire tisztán látja a világot, mennyire egyszerűen és ami nagyon fontos, minden mondatát érthetően fogalmazva, szerényen, alázattal beszél az utókornak a nehézségekről, azok könnyed legyőzéséről, a sikerhez vezető útról.

Csabai Edvin a tisztikereszttel – a befektetett munka elismerése

Javasolta a jövő bajnokainak: „ha elbizonytalanodsz, tedd fel magadnak a kérdést, és adj rá választ, miért nem tudom megcsinálni? Nem fogsz olyan okot találni, ami akadályozna a terved megvalósításában. Persze arra is ügyelni kell, hogy apró léptekkel haladjunk, rövid távú céljaink legyenek.”

Csabai Edvin nagyon sokszor kiemelte, a hit a legfontosabb: „Bízzatok az edzőitekben, ők ti értetek dolgoznak, azt akarják, hogy ti álljatok fel a dobogóra. Hinni kell, hogy te vagy a legjobb, mert akkor az ellenfelek is elhiszik, hogy ez így van. Nagyon fontos, hogy mit sugárzol a vetélytársak felé.”

A kenus ezel kapcsolatban elmesélt egy esetet, amit úgy vezetett fel, hogy soha az életében nem érezte magát olyan kellemetlenül, mint azon a világbajnokságon.„Történt, hogy rajt előtt az egyik külföldi vetélytársam, a spanyol Merchanz odajött hozzám és megérintett. Megkérdeztem tőle, miért fogdos, és erre azt válaszolta, azért, mert én verhetetlen vagyok. Azután, amikor megnyerte a párost, letérdelt előttem, nagyon kellemetlen volt.”

Az élménybeszámoló után kérdezz-felelek következett, és jó kérdésekre, csak jókat lehetett válaszolni.

Pályafutását így foglalta össze: – Minden percét élveztem, és nem bántam meg, hogy sokak szerint idő előtt abbahagytam. Úgy érzem, a tizenhetes szám volt az enyém – utalt ezzel a tizenhét világbajnoki aranyra.

Hogy, miként bírta az edzéseket? „Azok az edzések tesznek a legtöbbet a sikerekért, amelyek után az ember abba akarja hagyni az egészet, amikor semmi sem megy Az ember nagyon sok mindent elbír, ha hisz magában, ha mentálisan jó.

Csabai Edvinnek erre is volt egy példája: „Nagyon sokat készültem a világbajnokságokra, sohasem voltam előttük beteg, egyszerűen nem engedhettem meg magamnak, hogy a vébé előtt megbetegedjek, de a világbajnokságok után mindig elkapott valami.”

Felmerült az is, hogy elégedett-e a pályafutásával, nem hiányzik-e egy olimpiai cím? – a megjelentek igazi „csabais” választ kaptak: „Mindig a következő lépést figyeltem, elégedett vagyok a pályafutásommal, nincs bennem csalódottság az olimpia miatt. A tizenhét világbajnoki arany felér nekem egy olimpiai győzelemmel. És az érmeknél van sokkal fontosabb, amit a sporttól kaptam: azok az értékek, amik minden aranyéremnél értékesebbek.”

És a csattanó sem volt akármilyen, amikor az egyik Dunaferr-tehetség az étkezéséről kérdezte: „Pályafutásom alatt sokáig azt, hittem, nem fontos a táplálkozás, azután rájöttem, nagyon lényeges, egy autónál sem mindegy, milyen üzemanyaggal megy. Szóval sokáig úgy gondoltam, az tesz jót nekem, amit megkívánok. Ezért a világbajnokságokon mindig lekváros-sajtos kenyeret reggeliztem...”

A befejező mondat után jöhettek az autogramosztások, majd a tanmedencében mindenki „megmutathatta” a tizenhétszeres világbajnoknak azt, milyen is a helyes evezési technika...

A felelősség az övé

Csabai Ervint pazar beszámolója után nehéz volt néhány szóra elkapni, igazán nem is voltunk erőszakosak, hiszen annyi kisgyerek szeretett volna vele szót váltani, de azért pár kérdést a mai munkájával kapcsolatban feltettünk a szakmai igazgatónak.

– Tavaly választották meg a szövetség szakmai igazgatójának. Ez a poszt korábban nem létezett, pályázat útján lehetett betölteni. Erre is olyan tudatosan készült, mint, ami jellemző volt az egész pályafutására?

– Nem fogalmazódott meg bennem, hogy ezen az úton kell tovább haladnom, de amikor döntöttem arról hogy pályázok, teljes erővel akartam a dolgot, határozott voltam.

– Pályázatában fontos terület volt a sportág szabadidős tevékenységének fejlesztése...

– A társadalmi beágyazásban gondolkodom. Hatalmas potenciál van a kajak-kenuban, vétek lenne nem kihasználni.

– Megszűnt a szövetségi kapitányi poszt, helyette a válogatottnak vezetőedzője van, erre az addigi kapitányt, Storcz Botondot nevezte ki. Ne adj isten, de egy sikertelen világverseny után ki viszi el a balhét?

– Én neveztem ki, ezért enyém a felelősség is.

– Gyakori az olyan látogatása, amilyen a Dunaferrnél volt?

– Igyekszem minél több helyen megfordulni, és napi kapcsolatban lenni a klubokkal, hiszen a minőségi munka az egyesületeknél folyik, mint ahogy az utánpótlás-nevelés is.