Csapó Kyra és Pálinkás Viktória bíznak társaikban és saját magukban

Mert hogy azt mondják: végy egy jó kapust...

Csapó Kyra egy sikeresnek egyáltalán nem mondható győri, mosonmagyaróvári kunkor után tért vissza Dunaújvárosba.

- És ne feledjük, én már akkor túl voltam mindazon, amit most Oguntoye átél. Az én műtétemről, erről a helyzetről sokat beszélgettem vele, hiszen van tapasztalatom a lábadozásról is. Valóban, az említett helyeken nem sikerült bizonyítanom. Ennek főképp az volt az oka, hogy egyszerűen nem kaptam erre lehetőséget.

- Most viszont, igaz kényszerűségből, itt a lehetőség, de egyúttal a felelősség is...

- Ez igaz, de nem nulláról indulok. Már eddig is voltak mérkőzéseim az első osztályban. Tény, hogy ezek után a védekezés főszereplőjévé válni igen nagy teher, de jó teher. György László szakvezető röviden, velősen elmondta nekünk: "vannak kapusaink, tehát meg kell oldani a keletkezett problémát, azonban nincs időnk és értelme sincs annak, hogy sopánkodjunk." Tehát nagyon fontos, ki kell használni a játéklehetőséget, és ahogy nő majd a mérkőzéseim száma, úgy fejlődik majd a rutinom is a játékban.

- Csinál-e valamit másképp a jelenlegi helyzetben?

- A fizikai munkában, az edzéseken nincs miért változtatni. A legtöbbet fejben kell fejlődnöm. Nem vagyok zsigerből egy őrült kapus, de igyekszem a játékban felpörögni, és ez legtöbbször sikerül is a mérkőzéseken. Ilyenkor egyre jobb a teljesítményem.

- Szombaton idehaza mérkőzünk meg a Siófok együttesével. Biztos, hogy a hazai közönség egy önbizalomtól duzzadó Csapó Kyrát fog megtapsolni...

A Dunaújvárosi Kohász KA két fiatal kapusa, Csapó Kyra (balra), valamint Pálinkás Viktória már eddig is azért dolgoztak, hogy előbb-utóbb stabil, első osztályú játékosok legyenek Fotó: Ady Géza

- Most még nincs, de a mérkőzés előtt bizonyára lesz bennem drukk. De ez általában nem tart sokáig. A hazai közönség segítése, támogatása pedig tényleg sokat jelent az egész csapatnak és persze nekem is. Bízom a társaimban és magamban.

Egy-egy mérkőzésen két kapusra van szükség. Komoly idegi munkát végeznek, tehát pihenni is kell egy rövid időre a hatvan perc alatt. No és a cserekapusnak talán nagyobb sansza van, hogy a büntetőket kivédje. Pálinkás Viktória húszévesen lépett most egyet előre. Eddig sem unatkozott. Kettős igazolással az NB I B-s szekszárdi csapat kapuját is védi.

- Ez nekem sokat segít a rutinszerzésben, bár fárasztó a kettős feladatot megoldani. Így volt most is: a békéscsabai bajnoki mérkőzés után másnap irány Szekszárd. De örülök, hogy elégedettek velem, és nekem is van sikerélményem.

- Hogyan lett gyermekkorában kézilabdakapus?

- Ez vicces történet, mert tizenegy éves koromban a Cornexinél jelentkeztem sportolni. De mivel túlsúlyos voltam, a sok futás nekem nem ment. Azután vállaltam a kapusposztot, és ott ragadtam a háló előtt.

- A közönség pedig megismert egy bátor, belevaló csajt, aki odaáll a borzasztó sebességű labdák elé...

- A kapus adottságai megvannak, és sok mindent lehet még csiszolni, megtanulni, a vagányságot viszont nem lehet oktatni. Eddig is azért dolgoztam, hogy egyszer első osztályú játékos legyek, és most eljött ennek az ideje. Kyrával együtt tudom én is, hogy helyt kell állnunk.

- Már szombaton 18 órától a Dunaújváros Sportcsarnokban helyt kell állni Triscsukékkal szemben...

- Biztos az elején izgulni fogok, de csak az első jó védésemig. Tudom, mire kell vigyáznom: a helyezkedéssel, a kitámadással, nem szabad korán kiindulni, türelmesnek kell lenni... Ezek mind a fejemben rögződnek. Ehhez kapcsolódik a sok ismeret az ellenfélről, a rengeteg videózás révén.

Felkészültünk az ellenfélből, mert nekünk kell a két pont. Amikor pályára fogok lépni, számomra, csak a labdás ellenfél létezik, és szeretném, ha látná az arcomon, hogy egy eksztázisban védő kapussal áll szemben.