Csehi Tamás a szívére hallgatott

Az NB I-es  Paks FC  gárdájától érkezett egykori olimpiai válogatott labdarúgó  igazi futballcsaládból származik.

-  Édesapám és a testvérei is labdarúgók voltak, sőt, Tibi és Zoli játszottak is a dunaújvárosi  csapatban. Így nem meglepő, hogy tulajdonképpen a  focipályán nőttem fel. Azt hiszem, nem szokványos történet az enyém, hiszen tizenkét  évesen már a felnőttek között játszottam Hartán, a megyei első osztályban. Tizennégy  éves koromban egy tehetségkutató tornán vettem részt, ahol Jung József és Németh Lajos bácsi látott bennem tehetséget, és Dunaújvárosba hoztak. Bekerültem a serdülő, az ifúsági majd az olimpiai válogatottba is. Az  NB I-ben már 16 évesen bemutatkoztam az akkori Dunaferr csapatában. Egervári Sándor mesteredző szavazott bizalmat  nekem. A debütálásom alkalmával az MTK ellen léphettem pályára, ahol gólt is szereztem. Erre  most is nagy örömmel gondolok vissza. A szép sikeres időszakok után sajnos Dunaújvárosban megszűnt a labdarúgás, így Pécsre kerültem az NB I-es csapatba, ott három hónapot töltöttem el. Onnan vezetett az utam Paksra, ahol hét éven keresztül játszottam, és lettem igazi labdarúgó.

Csehi Tamás hét év után tért vissza Paksról Dunaújvárosba (Fotó: amatőr felvétel)

- A mostani átigazolásnál mi szólt a dunaújvárosi együttes mellett?

- A szívemre hallgattam, hiszen ennek a városnak köszönhettem, hogy bekerültem az utánpótlás válogatottakba. Természetesen sokat számított a vezetőkkel való többszöri egyeztetés, és azok a célok, amiket megfogalmaztak, amelyekkel azonosulni tudtam.

- Miként sikerült a beilleszkedés?

- Nagyon jó társaságba kerültem, a srácok befogadtak. Jó hangulatban telik a felkészülés és roppant egységes az öltözői hangulat. A szakmai munkát csak dicsérni tudom, hiszen az edzések és az azt követő foglalkozások igen magas szinten van.

- Mivel lennél elégedett a bajnokság befejezésekor?

- Szeretnénk mind a tizenhárom tavaszi mérkőzést megnyerni. Erre készülünk, ennek érdekében mindent meg is teszünk. A bajnoki cím sorsa sajnos már nem csak rajtunk múlik, de nagyon elszántak vagyunk. Ha sikerül az élen végeznünk, akkor gondolhatunk majd az osztályozóra.